A terület nagy része kultúra nád csíkokkal, benőtt szőlőkkel szabdalva, közepén egy nagy parlagon hagyott földdel. Na ez az igazi őz mágnes a maga sokszínű növény felhozatalával. Sok bakot láttam a területen minden kimenetelnél, lassan feltérképeztem őket, melyik egyednek meddig tart a revírje, nagy segítség ez üzekedés idején. Az új területen való kalandozáshoz egy új társ is csatlakozott hozzám, egy Canon 1D mark IV.
Sok dokumentáló kép készült, de ide azokat válogatom amik fotóként is megállhatják a helyüket.
Egyik reggel szokásos módon a parlag szélén cserkeltem. Egy bak legelészett előttem. Jó szelem volt, így könnyedén a közelébe értem. Néha rám nézett de szinte hihetetlen módon nem nagyon vett tudomást rólam.
Egyszer oldalra kapta a fejét, amire én is odanéztem... egy barkás bika igyekezett vissza a nappali pihenőhelyére...
Miután a bika visszaváltott, tovább közeledtem a bakhoz... már vágatlan portré távról csettegett az új váz...
Teljesen körbelegelt.... a széllel mit sem törődve...
Miután beváltott tovább haladtam. Újabb vörös hát emelkedett előttem a gazban... őt sem volt nehéz belopni... fiatal bakocska gondoltam...
... csak miután mellém ért akkor láttam, hogy bizony hasas sutával van dolgom. A csattogásra felállt mellettem a bak is....
Majd velük együtt én is hazafelé indultam...
Ahogy telt az idő egyre több bakról sikerült portrét készítenem. A cserkelt területet mindig növeltem.
Sok kis bakkal találkoztam, szarvasokkal is gyakran összefutottam és július 17.-én egy repce tarlón rásípoltam az első bakra... eljött :)
Mivel ezt még csak gyenge próbának tartottam, a lemenő nap fényeire inkább megpróbáltam bikával összefutni. Sikerült jó helyre hasalnom az erdő szélén... szépen ki is állt egy fiatal gím.
Ezután beindult az üzekedés. 21.-én két helyen hívtam és 6 bak ugrott be a hívásra. Első helyen egy fiatal legény legelgetett... gondoltam ez jó lehetőség megnézni a reakciót. Rákúsztam amíg lehetett, majd hívtam... felkapta a fejét és már jött is...
... miután előttem forgott, igencsak oldalra nézegetett... pár pillanat múlva meg is tudtam az okát...
...igen... ő az... anno az agancsos suta mellől felállt bak jött be és zavarta el fiatal vetélytársát. Ezután biztos voltam benne, hogy beindult a bál. Átmentem a placc másik végére a naplementébe hívni valamit. Itt újabb 4 legény szaladt be, de mindegyikről nem lett értékelhető kép.
Káprázatos fényekben úszott a Bükk hegység.
Ezután az este után minden alkalommal beugrott 2-3 bak megpróbáltam megkeresni ismerős bakokat és újakat is felderíteni...
Az volt a tapasztalatom, hogy a területen több a bak, mint a suta, így nagyon jól reagáltak a sípra... egy érdekes hívás volt például, amikor 3 bak volt kint előttem a placcon. Elkezdtem hívni... érdekelte őket, de nem indult el egyik sem. Amikor oldalra néztem egy fiatal 4. állt mellettem, majd ahogy hátra fordultam az 5. is érkezett mögülem a napraforgóból...
5 bak körülöttem... nem volt rossz... miután a mögülem érkező elszivárgott eleredt egy nyári zápor, de elindult az egyik előttem lévő, és ő is szépen megnézte mi adja a suta hangot...
Jó kis mókák voltak... utolsó két nap még 13 bak ugrott be, majd mintha elvágták volna, úgy véget ért...
Összefoglalásként: 17.-én hívtam be az első bakot, 8.-án az utolsót. Összesen 35 bak ugrott be.
Jöhetnek a bikák! :)
