El is foglalták egyiket másikat, de nem azok a fajok amiket vártam. A munkahelyem közelében is tettem ki a rönkökből búbos bankáknak, de a Bükk lábánál is találtam egy nagyon jó helyet, ahova a vadászokkal és később a természetvédelmi őrrel is kialakult kapcsolatom révén kiraktam egy odút szalakótának is. Azonban ezek a lakások első évben lakatlanok maradtak, illetve ez így nem teljesen igaz, mert a mezei verebek és seregélyek kedvükre költöttek bennük.
Egyik nap, miután már el voltam kettyenve, hogy a bankák idén is cserben hagytak, szól az egyik barátok, hogy a szőlőjébe zöld küllő fészkelhet, mert mindig látja egy öreg fára repülni. Gyorsan kimentem, és meg is találtam a frissen vájt odút. Még a forgács kupac világított a törzs alatt. Kicsit magasan volt a fészek, de legalább debütált a magaslesem, ami már egy éve várta az udvaromon, hogy be tudjam vetni.
Kiraktam a lest a lombok közé és vártam pár napot. A madarakat nem zavarta, élték a megszokott napirendüket.
Miután kikeltek a fiókák, a hím etetésbe kezdett, a tojó viszont egész nap az odú mellett őrködött. Érdekes tapasztalat volt ez nekem, még soha nem követhettem így ezeknek a félénk madaraknak az életét.
Eltöltöttem egy pár órát a lesben, vártam hogy a fiókák akkorára cseperedjenek hogy kinézzenek a nyíláson. Egyszer ez az idő is eljött, és egy kis "raptor" fej megjelent az odú szájában :)
Technikailag elég nehéz volt a feladat, mert a lombok között nagyon sötét volt még a déli napsütésben is, illetve ha beszűrődött egy egy fénysugár, az szétégette az egész képet. Pár elfogadható fotó azért sikerült.
A küllőzés a végéhez közeledett amikor néha ránéztem a szalakóta odúra is, de sajna semmi mozgás. Már kirepült a harkály fióka, amikor egyik körbejárásomnál egy kék madár ücsörgött a beszállón a gyepen. Hoppá! Lehet nézegetik a szalakóták?! Ezután gyakrabban néztem rá, és majdnem mindíg ott voltak a madarak...
Nagyon örültem hogy elfoglalják a helyet, de a les még a küllőnél volt. Vártam egy hetet, nem mertem kitenni a lesem, nehogy megzavarjam őket. Aztán csak elszántam magam, és egy délután gyorsan kitettem a lest is.
Alig vártam az első beülést... vajon bejön a madár? hol tarthatnak? észreveszi az objektívet? meghallja a zárhangot? Rengeteg kérdés volt bennem, nagy várakozással párosulva, ugyanis évek óta várt pillanat kapujában álltam.
Eljött a nagy nap... hajnalban izgatottan keltem, még 4 óra sem volt. Siettem hogy még sötétben elfoglaljam a helyem, nehogy kiszúrjanak a madarak.. A lesben kényelmesen elfértem, bár elég puritánra sikerült. Nincs üveg, csak egy kis nyílás amin leskelődök. Csend volt, semmi nem mozdult... ahogy kezdtek kirajzolódni a tereptárgyak, próbáltam a kis réseken leskelődni, hátha meglátom valahol a madarat a fasorokon... sajnos felhők úsztak a felkelő nap elé, így már láttam, hogy a színes fények elmaradnak. Egyszer a szokásos kerregés üti meg a fülem, és hopp már landol is a szalakóta a beszállón! Szinte hihetetlen... az első "saját" szalakótám óvatosan exponálok egyet, csak meglegyen az éles fotó...
És igen... megvan!
Amennyire féltem az első expónál olyan mozgalmas lett a reggel. A hím bogarat hozott a tojónak, amit át is adott..
Majd a hátára ugrott és megvolt a párzás is... sajnos háttal, de videón megörökítettem:
Próbálgattam 300mm-en és 420-on a képkivágásokat... kísérleteztem a körítéssel is..
Az odúba ki be jártak, tetszik nekik a hely... végre!
Nagyszerű hajnal volt, ezekkel a csoda madarakkal! Sajnos a következő alkalommal rájöttem, hogy sokáig vártam az első fotózással... az utolsó párzós napot fogtam ki. Ezután a tojó beült, és csak reggelente egyszer cseréltek, hogy megmozgassa magát! Egy kései költésről van szó így is, mivel 06.15.-én ültem be először, és 06.17.-én már ült is a tojó, de ekkor már sok helyen etettek a madarak, nekem meg még most következett a 3 hetes kotlás.
Otthon a képeken észrevettem hogy a hím madár gyűrűs! Leolvasva a gyűrűjét kiderült, hogy 2 éves madárról van szó, amit 6 km-re gyűrűztek a mostani helyemtől. Érdekes tapasztalatok ezek, kíváncsi leszek látom-e jövőre?!
Ezután több reggel beültem, legalább a szép fényekben a cserélő madarakat elcsípni, mielőtt beindul az igazi dömping, az etetés...
Nem tudok betelni ezekkel a színekkel. Főleg a hajnali fényekben mesések, pedig nem húzgálom a csuszkákat a képkidolgozáskor.
Nagy várakozással figyeltem, mikor kezdenek etetni, azonban kicsit csalódás volt... Mikor a madarak etetni kezdtek, megvárták még a rovarok beindulnak, így sajnos a legszebb fényekben a fasoron ücsörögtek... csináltam képeket, de az elképzelt zsákmánnyal és fényekben még álom maradt. Azért így is volt mit fotózni..
Az etetés időszakában estek be a több napos esők... nem tudom ennek az oka volt-e, de csak egy fiókát láttam kinézegetni. Zártak az odúim, nem lehet őket kinyitni, de miután tegnap reggel kimentem hozzájuk egyértelmű volt, hogy 1 fióka repült ki a rönkből, ami visszatért még egy búcsú fotóra...
Sikeres költés volt... remélem jövőre újra találkozunk!
A hajnalok, kijárások alatt készült pár más fajról is kép, hogy ne legyen egyhangú a móka :)
Na de megyek is... indulnak a bakok! :)
