2015. szeptember 28., hétfő

Főbőgés

Beindult a bőgés, közeledünk a csúcshoz itt a borsodi hegyek között. A legutóbbi esti fotózás után, már alig várom a nap végét, hogy újra a harsogó daliák között legyek. Az időjósok esőt jósolnak, és bevált amit a tévé, rádió harsogott. Péntek hajnalben kinézek az égre, de csak a vihar és a zuhogó eső veri az ablakot. Lógó orral visszafekszem, ilyen időben fölösleges kimenni. Este ugyanez a helyzet, sőt szombaton is. Gondoltam a természet kitol velem, hiába szeretem. A bőgés csúcsán a legjobb napokat veri el az eső... :(

09.26 Este

Szombat este már nem bírok magammal. Kimegyek ha esik, ha fúj. Csöpögő esőben vágok neki a gerincnek, reményem szerint kiderül, mire a kiszemelt rétre érek. Jó osonni az erdőben a nedves talajon, csak éppen fény nincs. Nem is eröltetem, inkább irány a rét. 2-3 bika jelentkezik a fák között lent a patakparton. A patak másik oldala már szomszéd kerület, oda ma nem megyek be. A geincen nem szólal meg a bika így inkább a rét alsó, patakpart felöli oldalára helyezkedek. Beindul a bőgés zeng az erdő körülöttem, de egy szarvas se akar kilépni a takarásból. Megszólal a 12-es a gerincről és kifelé tart. Gyorsan én is elindulok elé, bár nagyon sötétedik. Nem érem el a kiszemelt helyet, amikor hallom már kint bőg... Egy spíszer jön elöl...


Maga mögé nézeget, és a bőgés is erősödik. Aztán megjelenik az ismert bika a horizonton...



Nem értem oda hozzá, és egy fránya villanydrót is a háttérben volt. Ez van. A kocsihoz a bika mellett vezet az utam, 50 méterre megközelítem. Telefonnal próbáltam felvenni legalább a hangot, csak a feeling miatt...

https://www.youtube.com/watch?v=GLfZlfXzXY8&feature=youtu.be


09.27 reggel

Hajnalban ismét a területen vagyok. A terv ugyanaz, mint az előző nap este. Először a gerinc a cél, majd onnan belesek a rétre. A tegnapi rudli bikája már az erdőben bőg, pedig még csak fél 6, a tarvadak előttem váltanak be. A rét üres, megint lent a patakparton megy a műsor. Összeszaladt vagy 4 bika, azok bőgetik egymást. Kint a patak túloldalán is kint van a nagy rudli a bikával, amit a legutóbbi posztom végén mutattam. Mivel a patakparton bőgő bikák már befelé vonulnak az erdőbe, megpróbálom kint érni a villást a réten. A harsogó bikák mellett osonok az erdőben át a patakon. Meg se kísérlem megnézni őket, a zárt lombkorona alatt semmi fény a fotóhoz. Ahogy kiérek a rét szélére nem látok semmit kint, de a rét alsó szélét nem látom be egy kiszögelléstől. Bőgök egyet, meghallgatom hol vannak a szarvasok... jön a válasz, még a rétről... ezaz. Elkezdem bőgetni a bikát és közben elcsúszok a kiszögellésig... már majdnem 7 óra, de be van borulva, nem baj lesz ami lesz. Ahogy csúszok előre, agancs emelkedik a hajlatól, jön a bika megnézni a vetélytársat... végre, erre várok 3 éve... Kattog a gép, záporoznak az expók, a bika bőg, forog előttem, de nincs záridő wáááá!!! Egy kép sikerül a sorozatból:


Iso500-on 1/30s záridő, csoda hogy nem úszott meg mint a többi... 3lábú állvány + távkioldó + élőkép... mindent bedobtam. A bika jön, megy, néha eltűnik a hajlatokban...


Majd gondol egyet és elballag a rét, be nem látható, távolabbi részére. Nem érhet itt véget a dolog, még látok 1-2 hátat a réten. Lecsúszok egy mélyedésbe, hogy közelebb kerüljek, de pár méter után egy közeledő szarvas bukkan fel a horizonton. Egy spíszer kocog egyenesen felém. Ha már bejön megpróbálom fotózni, de alig fér a képkockába...


Gyanús vagyok neki, fordulna is vissza, de látom az agancspárt emelkedni mögötte. Szóval ezért jön felém, a nagy kergeti. A kicsi zavarában forog oda vissza, majd kikocog a képből. Bőgök párat, a csapatbika mindíg válaszol. Kiáll az élre és kihúzza magát. Nyomok 2 expót, most talán nem mozdult be... és igen! Megvan a fotó amire vártam, vagy legalábbis ahhoz közel! Jó bika, szép környezetben, és az Északi-középhegységben, nem a dunántúli túltartott szarvasparadicsomok egyikében!

Exif: iso400, f/5,6; 1/30s; 400mm; állvány + távkioldó + élőkép; Mf


Ezután a bika bevonult a nappali beálló helyére, én pedig a föld felett 30 centivel lépkedve elindultam haza. A pataknál szó szerint, ugyanis jót zakóztam egy vízmosásba lefelé, de már ez sem érdekelt! :)

09.27 Este

S. barátomat rábeszéltem, hogy jöjjön el estére, próbáljuk meg a bikákat. Mondtam neki, hogy 2 stabil bika is van, amit minden kimenetelnél látok, csak a fények a kérdés. Ez nagyon ritka nálam. Eljött. Már jó korán délután elindultunk. Eddig valahogy észre se vettem, mennyi őszi kikerics virít a réten, szinte terítve van. Megálltunk pár fotóra. Nem az én világom, nem is értek hozzá, de egy képet megmutatok. Majd csiszolom még... :)


Miután befejeztük a virágozást, irány a gerinc. A 12-es már bőg, de még az erdő közepéről. A szelünk nem a legjobb ide, így úgy döntünk megnézzük a másikat. Átmegyünk a réten le a patakpartra. Ahogy osonunk át a patakon, ránkbőg egy bika közvetlen közelről... afene.. gyorsan lépjünk innen, biztos a hangokat hallotta. Visszabőgök neki, hogy lefedjük a zajokat, majd ellépünk onnan. Elérjük a rétet, pár őz fekszik kint. Van még időnk, megnézzük őket.



Miután az őzek odébbálltak, befészkeltük magunkat a kiszögellésbe. A rét végét figyeltük, mivel már háromszor ott láttam a rudlit. Várunk egy órát beálcázva, de semmi. Megunom a várakozást, gondoltam megszólítom a bikát. Bőgök egyet, jön is a válasz... itt van a fiú... S mögülünk hallja, de mondom neki hogy az lehetetlen onnan jöttünk és arra fúj a szél. Bőgök mégegyet a válasz nagyonközelröl jön... hátranézek és bakker a bika kint áll a nyílt réten, mögöttünk 30 méterre, mi meg háttal ülünk neki, beálcázva az ellenkező oldalról! Na most mi legyen?! Ha bőgök válaszol, de jön is, érdekli a betolakodó kiléte, de olyan közel van, nem is értem, hogy nem kapott szagot eddig. A lényeg nagynehezen készült pár kép, de ezt majd S. leírja, én nem mozdultam mindenesetre. Mikor a bika visszament, elindultunk, hátha elérjük a 12-est. Megint perecelek egyet a vízmosásban... kicsit oldva az elkeseredettséget, ami az előző melléfogásom miatt volt! A 12es már kint van, de megpróbálunk elé menni. Mikor a gerincre érünk a tarvadaknak gyanús valami, visszalépnek az erdőbe, majd egy nagy bokor túloldalán kimennek megint a rétre. Csak a bőgésből hallom hol vannak. Mire megkerüljük a bokrot a fény elfogy, hiába ott forog a 4 tarvad 2 mellékbikával meg a 12essel. Közben átnézek az előző rétre a szembe domboldalba, ott is zajlik az élet, 2 rudli is kint van, az erdőben pedig nyomja a reggeli 4es fogat. Az élmény felbecsülhetetlen, de ezúttal szarvast nem fotóztam. Hiába na, nincs minden alkalommal gyereknap! :) Azért a villást megnézem még, ha van lehetőség!

2015. szeptember 24., csütörtök

Bőgicsélés

Igen. Az idei szarvasnász eddig csak bőgicsélés. A szeptember eleje elment a külföldi túrával, aztán hazaérve, gondoltam beveszem magam a magyar erdőkbe, és megpróbálok néhány bőgő bikát lencsevégre kapni. Hazaérve ismét trópusi meleg fogadott. Nem a legjobb ómen bőgésre. Tizedike körül még híre se volt felénk a szarvasok nászának, a tarvadak egyedül mászkáltak, egy-két kölyökbika szédelgett utánuk. Múlthéten kezdett alakulni a helyzet, egy kicsit meghült az idő. Időhiány miatt a lakhelyem közelében lévő területen próbáltam szerencsét. Sajnos reggelente a jobb kezemmel gyógytornára vagyok kénytelen menni, úgyhogy csak az esték jönnek számításba.

Csúfos "lebőgéseim" állomásai a következők voltak:

09.14 Este

Egy barátom fiával megyünk ki, 3 bika nyekereg messziről, de már csak szürkületben szólalnak meg. Expószám: 0

09.16 Este

Ismét ketten vágunk az erdőnek. Öregerdő pár éves bontóvágások utáni fiatalosokkal, jól kezelt feltáróutakkal. Kiszemelt helyre érünk, síri csend. Belebőgök a délutánba egy bika azonnal visszakiabás a sűrűből vagy 150 méterről.... jó lesz ez!  Két társa is beszáll mögülünk, később szemből ismét egy. A négy bika 100 méteres sugarú körön belül, azt várom melyik lép ki hamarabb.. hát egyik sem! Sötétben egy tarvad után átvetődik egy kölyökbika a nyiladékon, de már csak a sziluettjét látjuk. Expószám: 0

09.18 Este

S. tart velem, hasonló kör mint legutóbb. Három bika felesel a bőgésemre. Egy bejön kb 30 méterre, S. hallja, ahogy veszi a levegőt, olyan közel van, majd bőg kettőt és visszamegy a sűrűbe. S.-nek csak erről a jó képességű bikáról sikerül pár werket készíteni! :D



Köszi! Expószám: 0

09.19 Reggel

Ismét S.-el a bőgőhelyen, az esti bikákat próbáljuk egy liget felöl megközelíteni. Bőgve megyünk rájuk, de már a sűrűben érjük őket. A három bika előttünk bőg, megunom, bemegyünk közéjük jó széllel bőgve. Meglátjuk őket, de a karvastagságú mogyorós kefe sűrű, csak foltokat látunk itt ott, meg néha kivillanó agancsrészleteket. Expószám: 1 (az is bemozdult)

09.21 Este

Saját területem bőgőhelyén próbálkozunk, egy vendéget kísérek. Már fél 5 kor kiabál 2 bika az erdőben. Rájukmegyünk, de az utolsó pillanatban fordul a szél. A mellékbikát bebőgöm, de az is visszaballag a sűrűbb részekre, fotó nem készül. Elindulunk az ellenkező irányba, ahol egy nagyobb nyilt rét a cél. Menetközben bele-bele bőgök a csigába, de nincs válasz, csend van. Ahogy kiérünk az erdő szélére elbődül egy bika a rét túloldalán. Gyorsan kinézek, két fiatal csapos bika már kint a nyílt platzon, maguk mögé nézegetnek. Mondom a vendégnek gyorsan menjünk előrébb, mert jönni fog a többi is. Pár másodperc és kiszalad pár tehén is egy gyenge páratlan 10-es villás mellékbikával.


Még ők is az erdőt figyelik... közelebb kell kerülni. Amint elérjük a kiszemelt helyet észreveszek egy szempárt az erdőből... bukta... egy tehén kiszúrt és már el is vitte a csapatbikát. Itt fölösleges maradni, még átérünk egy másik rétre. Sikerül is a terv, jó a szél, és a bika az erdő szélén harsog. Ahogy kikukkantunk egy domb mögül, meglátom a tarvadakat.


Már csak ki kell várni a bikát.. és várunk... és várunk... és besötétedik... és nem jön ki. Később egy pillanatra megmutatta magát, de jó 100 méterrel távolabb. Ismét nem volt egy sikertörténet. Expószám: ~10 amiből ez a 2 dukukép marad

09.23 Este

Emberi számítás szerint itt az Északi-középhegységben most kell lennie a bőgés csúcsának. Újra a legutóbbi helyet szemelem ki, immár egyedül. A nagyrétre fészkelem be magam, ahhoz közel, ahol az előző alkalommal kiváltottak. 5-kor a helyemen vagyok, a két bika bőg, mindenki a helyén. Lassan elindul a Nap a horizont felé, de a szarvasok csak nem érkeznek meg. Megszólítom őket, válaszolnak, de elfelé tartanak. Közben a másik végén a völgynek a patakparton nagy az élet, több bika kezdett bele a kiabálásba. Tervet váltok, elindulok feléjük. Átérek a rét alsó szélére, amikor alólam megindul egy bika. Rábőgök, megáll válaszol a sűrűből, de már nem jön vissza. Helyette kiugrik egy társa és elkocog végig farral felém. Gyenge fiatal bika volt, de azért egy fotóra megállhatott volna. Beülök a réten egy fa alá és észreveszem, hogy a gerincen egy bika lép ki az erdőből. A páratlan 10es. Bögök neki, válaszol, elindul.... uhhh végre valami. A bika olyan fáradt hogy alig bír jönni. A bőgésről nem is beszélek, csak nyekereg, már semmi hangja. Egyszer gondol egyet és lefekszik, úgy próbál kiabálni! Hihetetlen... megvárja még besötétedik! :)


Néha a fejét is leteszi:


Nagynehezen elindul, de a fény fogy...


Közben a patak túloldalán a szembe domboldalba kisorjázik 12 tarvad és utánuk egy harsogó bika, de nem indulok el rájuk, megpróbálok ebből a helyzetből kihozni valamit. Szép narancsosba csúszika  horizont, hátha legalább sziluettfotóra beáll. Most végre azt csinálja, amit szeretnék, és minden bőgésemre válaszol, van idő állítgatni a gépet.






Aztán megint elfárad, megint lefekszik, már meg sem lepődöm:



Ahogy fekve bőgicsél, elbeszélgetünk az ő nyelvén, egyszercsak a csapatbika is beleszól a dolgok alakulásába. Csak nem ő is kidugja az orrát?! Szépen sorjázva megjelennek a háttérbe:



Ekkor velük együtt már kb 8 bika bőg körülöttem... végre.. ezt vártam már napok óta!
A társaság lassan elvonul, én meg nem zavarom őket. Még átfordítom a gépet a szembe domboldalba egy dokukép kedvéért a másik daliáról, de nagyon messze forgatja a tarvadakat:


Besötétedik és megyek a dolgomra. Ez már egy kedvemre való este volt. Holnap megpróbálom a utolsó képen lévő bikát megnézni közelebbről. Esőt mond az előrejelzés... meglátjuk!

2015. szeptember 11., péntek

Kalandozás idegen tájakon

Idén is, mint minden évben az üzekedés után megpihenve, izgatottam vártam a szeptembert, amikor a természetjárók, vadászok és természetotósok szíve hevesebben kezd verni. Az izgalom oka a szarvasok násza: a szarvasbőgés. Ez a szeptember azonban más miatt volt izgalmas nekem. Idén is a szarvasok okozták az adrenalin emelkedést, azonban nem a hazai erdők koronás gímbikái, hanem egzotikus rokonaik.

Szeptember 2.-án irány a reptér. Több évi invitálás után, idén elfogadtam a meghívást és egy barátom társaságában célbavettük a rénszarvasok és jávorok földjét Norvégiát! Roger a vendéglátóm nagy örömmel, azonban nem túl jó hírekkel fogad minket a terminál előtt. Mióta hazajött magyarországi őzbakozásából és elköszöntünk, azóta gyönyörű száraz nyaruk volt, de két nappal érkezésünk előtt özönvízszerű esőzések kezdődtek és még tartanak is. Az út mellett mindenhol megáradt folyók fogadnak minket, és minden híradó az itéletidőt harsogja. Oszlóból északra, Torpába tartunk. Az időjárásra való tekintettel egy napot pihenünk vendéglátónknál. Kellemes vacsora és pár pohár welcome drink után fáradtan esünk ágyainkba.

Másnap reggel ismét kopogó esőre ébredünk. Roger egy hegyoldalban lakik farmján, ahol birkatenyésztéssel foglalkozik. Csak most látjuk a tájat, már amennyi a felhők közül kilátszik. Vendéglátónk lakóházába, mi a rönkből épített vadászházába lakunk:



A látvány magáért beszél, ami az ajtón kilépve fogad:



Kérdésemre, hogy hol vannak a birkák ilyen hegyvidéken, meséli, hogy tavasszal miután a bárányok megszületnek, megjelölik az egyedeket és kiengedik az erdőkbe. Egész nyáron élik a maguk életét, majd szeptemberben, mielőtt bejönne a rosszidő összefogdossák őket!

Délután újra útra kelünk, mégsem kuksolhatunk a szobánkba, ha már idáig elutaztunk. Hatalmas hegyeken át, kanyargó utakon visz a terepjáró, egyre közelebb a kiszemelt területig. Hiába 7 éves koromtól hegyek között járom az erdőt, ezek a magaslatok, fenyvesek, és folyók elámítanak.







Ahogy egyre magasabbra jutunk, úgy fogy a növényzet, egyre alacsonyabbak a fák. Végül felérünk a fennsíkra, amihez hasonlót ritkán lát az ember. Szikla és rénszarvas zuzmó amég a szem ellát:




Holdbéli a táj, de még nem értük el célunkat. Leereszkedünk ismét egy völgybe, közben a nap a vége felé közeledik. A lemenő nap sugarai egy tó partján érnek minket. Megállítom vendéglátómat, mert mesés a látvány a párás tó fölött.





Amikor lebukik a nap, ismét hegynek fordulunk, majd még fél óra zötyögés után megérkezünk a vadászházba, amit egy másik norvég barátunk bocsájtott a rendelkezésünkre, de sajnos nem tarthatott velünk.


Rálátunk a ház tornácáról a tóra, ahol előtte fotóztam.


Hihetetlen ez a zuzmós, mohás erdei talaj. Olyan mintha az ember 40 centi vastag vizes szivacson járna. Első ötletem, hogy bakancsban fogok túrázni, rögtön elvetettem, amikor eltűnt a bakancsom a növényzetben. :)



Begyújtottunk a vadászház kis kályhájába, amin jót derült norvég barátom. Neki a +7 fok elég alváshoz, állítása szerint -20 fok körül húzza be az ablakát télen a hálószobájában. Valószínűleg nem viccelt, mivel én 2 pulóverben fáztam, amikor ő rövidujjú polóban sétált mellettem! :)

Reggel végre napsugarakra ébredünk! Irány a terület: North Rendalen! Ez kb 1 óra autózást jelent, hiába itt vannak távolságok.


Ismét elhagyjuk az erdő szintet, és a tundra jellegű tájba érkezünk. A cél: rénszarvasok! A rénszarvas a mi dámvadunk és a gímünk közötti méretű állat, ami nagy csapatokban, mindíg széllel szemben legelve vándorol ezekben a kősivatagokban. A szél észak vagy déli irányból fúj jellemzően. A területet 3 út szeli át kelet-nyugat irányba. A vadászok és a Hunting police rangerei folyamatosan figyelik a vadak vonulását, a helyi lakosok pedig az utakon várják őket a széltől függően. Ilyenkor termelik be az azévi húsmennyiségüket, úgyhogy a dolog nem passzió!
A haditerv a következő: felmászunk egy magaslatra és onnan figyeljük a vonuló, táplálkozó rén csapatok mozgását, és megpróbálunk eléjük menni. Elindulunk a legközelebbi magaslatra és lassan elhagyjuk a cserjéket.




Közben folyók, patakok, pocsolyák mindenfelé. Virágzik a kopár sík, nehéz elképzelni hogy itt 2-3 hét múlva hóban járnak majd a szarvasok. Roger sárga málna kinézetű bogyókra mutat, megkóstoljuk, kissé fanyar de édes is egyben. Szedik a helyiek, lekvárt is készítenek belőle.



Ahogy emelkedünk egyre több a kő, a szikla.


Érdekes lilás színe van a köveknek és szines zuzmók, mohák őket őket. Nagyon különleges látványt nyújtanak. Felérve a csúcsra, távcsöveinkkel vallatjuk a tájat.



Hihetetlen távolságok vannak, és hatalmas szél fúj a csúcson. Felfelé jövet izzadtam, most fázok, de legalább süt a nap. Nem látunk vadat, így pár órás várakozás következik. Ahogy ücsörgök behúzodva egy szélvédett helyre egy szikla mögé, elkezdem felfedezni a tájat és a növényeket. Van élet a kövek között, ha az ember szeme keresi!









6-7 óra körül mivel nem mozdul semmi, elindulunk vissza a vadászházba. Vendéglátónk nem is érti, hogy miért nem láttunk semmit. Papírforma szerint ide kellett volna érni a csapatoknak. Amikor visszaérünk az erdőbe, naplemente után próbálok még pár képet csinálni. Nem bírok elszakadni a fehér rénszarvaszuzmóktól! :)



Másnap reggel megint kopog az eső, mindegy menni kell! A terv hasonló mint előző nap, csak egy másik hegyet mászunk meg és nemnagyon kapkodom elő a fényképezőt. Egyszer Roger telefonálásba kezd, itt ez nem zavaró, mivel szerintem 5-10 kilométerekre figyeljük a tájat a felhőktől és a párától függően. Távmérővel méregetünk és döbbenünk le, mikor kiderül hogy az "egy köpésre" előttünk lévő kis tavacska több mint egy kilométerre van! Egyszer Roger, miután letette a telefont, kérdi, hogy láttad a szarvasokat? Mondom neki, hogy nem, miért? Gondoltam viccel. Jópár perc eltelik mire egy heggyel közelebb megint felbukkannak és én is meglátom végre első rénjeimet. Hát nem volt könnyű észrevenni őket! :)


A szarvasok lassan legelészve (csak én gondoltam, hogy lassan, visszagondolva nagyon is gyorsan) közeledtek.


Megpróbálunk eléjük keveredni, de sajnos nem sikerül. Legközelebb kb. 360 méterre voltak, akkor készült ez a kép, a több mint 100 egyedet számláló rudliról.


Örültem, hogy a 4. napon végre kerül vad a memóriakártyára, mégha távolról is. De kezdtem elveszteni a reményt, hogy itt nem lesznek 20-30 méterre becserkelt bikák, mint a magyar erdeinkben bőgés idején.
Mivel eléggé eláztunk beültünk a kocsiba és melegedtünk egy kicsit, meg haraptunk pár falatot. Nem nagyon vagyok az ilyen egész napos kintléthez szokva. Otthon csak reggel-este cserkelünk 1-2 órát!

Dél körül visszaülünk a hegyre. Egy csapat elvonul pár kilométerre, úgyhogy nem is fotóztam őket, majd pár óra múlva a nap is kisütöget. Viszonylag gyorsan változik az idő a hegyen.




Ahogy lesz egy kis fény, megint fotózok párat, majd egyszercsak 4 óra körül kiszúrok egy kisebb csapatot. Csak a táv miatt bejelölöm hol voltak:


Mondom Rogernek, hogy induljunk el rájuk, mondja hogy kb 8 kilométerre vannak! :) Mondom neki nem baj, egyszer élünk! 2 óra múlva és egy folyón való átkelés után kezdenek kirajzolódni az alakok! :)


Közeledünk, nemsok fedezékkel, a csapat kezd éledezni, felállnak, legelészik a zuzmót.





Kerüljünk még közelebb! Leguggolva csúszunk mászunk. Próbálom bevetni az otthoni jól bevált technikám, azonban ez itt nem működik. Ha lehasal az ember, mintha egy kád vízbe feküdne, vagy kőre! Egyik verzió sem jó! Mégis ahogy kikukkantok a platóra agancsok emelkednek előttem. Lassan felcsúszunk egy kőre, ezaz! Szerintem közelebb vagyok a szarvasokhoz mint a helyi vadászok java volt!





Tehenek barkás agancskáikban, a bikák már letisztítva lévén közeleg a párzás (Ennél a fajnál mind a két ivarú egyedek viselnek agancsot, de azthiszem jól látszik a különbség). A csapat közepén egy kapitális öreg bika! Gyanús nekik a dolog, kattog a gép zárja. Gondolnak egyet majd elvonulnak. Követjük őket, majd párszár méter után egy nagy kő mögé húzódunk. Ekkor meglepetésemre a csapat gondol egyet, megfordul és egyenesen felénk tart ( a szél felőlünk fúj).




Ismét kattoga  zár, de nehéz úgy fotózni, hogy ne vágjak el egyedet a csapatban. Elkészül a kedvenc képem, íme:

Exif adatok: iso500; f/5,6; 1/640s; egy kőhöz fogva a gépet kb 80-100 méterről



Sikeresek voltunk, a csapat elfordul és tova ballag!



Nagy az öröm, a boldogság! Kártyám pont megtelt, cserélek egyet. Majd felpakolva indulás vissza az útra. Azthiszem itt következett a túra legkeményebb része. Adrenalin már nam hajtott, derékig megmerültem egy patakban az átkeléskor, majd a metsző szélben ránksötétedett. Fél 11 körül érjük el az utat, ahol egy stoppolás segítségével visszajutunk terepjárónkhoz! Férfi munka volt! Sosem felejtem el!

Az elkövetkező napon összeszedelődzködünk. Természetesen csodás idő van! :) Kilátás a vadászházból:



Ezután útra kelünk, irány vissza Torpába:




Nagyon tetszenek ezek a füves tetejű tájba illő házak. Mindenfelé ilyeneket látunk.

Megint elment a nap az utazással. Még Rogernél teszek egy kört mielőtt besötétedett. Próbálok megörökíteni egy kis erdei mezei hangulatot.









Hihetetlen mennyi árnyalata van a zöldnek és a kéknek!

Másnap pihenés kis városnézés, szuvenír keresgélés következett. Folyamatosan idegesítettem vendéglátóm, hogy itt nem is élnek jávorok. Első nap mikor egyedül elugrott a szomszéd tanyára, látott egy nagy bikát, de aztmondtam neki, hogy csak kitalálta! :) Utolsó este mondja, hogy oké, menjünk egy kört a réteken, mutat jávort. Sajnos náluk is későn mozdul az erdei vad a szezon kezdéshez közeledve, ami a jávor esetében október 1.
Az első tuti helyen egy nagy fenyvesekkel szegélyezett kaszálón természetesen semmit nem látunk, de a második tisztáson megpillantunk egy tehenet a borjával.


A többiek a kocsiban maradnak, én pedig rájukcserkelek. Természetesen megmerül a bakancsom és mire a közelükbe értek, már az iso 1600 is kevés! 1/30s a záridő egy fa villájába fogva a gépet!


Ha nem is az év fotója, de szemmel láthatóan jávor van a képen! (Húztam vele, hogy sötétben mutat egy fekete lovat, ezt nem veszem be! :))

Utolsó nap hajnalán, még indulás előtt cserkelünk egy klasszikus magyar módszerűt a napfelkeltében, de már nem találkozom nagyvaddal, nem készült kép. Aznap este már saját ágyamban heverem ki fáradságom. Egy életre szóló kaland volt mindkettőnknek! Azzal váltunk el, hogy még mindenképpen menjek el, szerintem élni fogok vele!

Ui: az utazás előtt 2 héttel eltörtem a kézfejem, úgyhogy törött kézzel csináltam végig az utat! :)