Őzhívás a csúcson

... perzselő nyári napok jönnek egymás után. Ez az őzek nászára nincs olyan rossz hatással, de azért hamarabb elfáradnak a melegben. Több helyen is próbálkozok hívással, hogy közelebbről szem ügyre vehessem az udvarolókat. Van amikor sikerrel járok, van amikor nem.

Augusztus 1. van . Itt az idő. Vadőrrel beszélgetek mielőtt elindulok. Mondja, hogy van egy érdekes kajla bak, amit a minap látott... hátha. Bekanyarodok a föld útra, irány a gyep, ott lehet szép környezetben bakot találni. Balra nézek és darvakat látok csipegetni.. azért őket csak megpróbálom..
Amikor feléjük kanyarodok, bakot látok legelni előttem. Na vajon melyik az?! És igen! A kajla...

Miután elinalt a bak, folytattam az utam a darvak felé... bak feje emelkedik előttem..

Aztán ennyire jutok a darvakkal... nem sok, de ritka vendégek ilyenkor.

Miután továbbálltak, én is újra a gyep felé veszem az irányt. Bakot látok pihenni a csatorna szélén, el is indulok. Mikor "lő távba" érek elkezdem hívni. Feláll, figyel, de nem akar jönni. Szép erős bak..

Közben a távolból egy másik bak érkezik, majd elviszi a közben előkerült sutát. Utánuk indulok. Legelnek egyet, majd lefekszenek a nyílt rét közepén...ejha... na most következik a munka... több száz méter lapos kúszás, aminek a végén jó 30 méterre a közelükbe jutok...

Visszafelé még egy gombos bakocskát sikerül behívni, de a fények már elfogytak...

Legmesszebb talán 500 méterre ha voltam az autótól.... na ezért az őzek hazája a mezőség.

Pár nap múlva célirányosan a nagy bakokat keresem. Az első egy nagy világos hatos sajnos kétszer is meglép előlem. Ugyan nem vett észre, de sutája után ideje korán beváltott a napraforgóba. Ezután a feketét keresem. Meg is találom. Ő is egy sután követ vizsla módjára. Addig peszterkedek, hogy sikerül eléjük mennem egy lucernán, így nem kell hívnom... szépen elém sétálnak, ellenfényre.

Gyönyörű erős bak. A nyaka mint egy zsiráfé. :) Körbejár, meg meg állítom, majd távoznak, miután a suta szél alá került. Teszek egy kört a gyepen, a nyáj hazafelé tart a forróságban...

Egy lucerna mellett kezdek hívásba, ahol egy gombos repül is a hangra. Távolabb egy hatos is elindult, de őt közben elvitte a fiatal bakocska.

Megint pár nappal később próbát teszek a Tisza parton is. Itt is jó mozgást tapasztalok, itt pár nappal mindig később indul a móka. Tölgy telepítésből sikerül kicsalni egy kis bakot, majd egy klasszikus kör bálás rétre is kijön egy nem messze az első hívástól.

Lakóhelyem mellett is jó bakok laknak. Egyik délután kiugrok egy rapid fél órás hívásra, egy nagy bak tanyájánál. Már odafelé menet látok egy őzet egy gaz csíkba beváltani, így ott kezdem. A hívásra meg se mozdul, pedig előttem lehet. Megyek még vagy tíz métert, na innen rászólva már kicsapja magát, és jön is befelé...

Ugyan nem őt kerestem, de nem rossz bak ő sem. Miután odébbáll meghívom pár méterre a kukoricát is, egy fűcsomó mögé hasalva. Innen is érkezik egy suta, magával hozva a hódolóját...

Kettőből kettő! Nem is rossz arány. A nap lebukik és én is indulok haza, az egész nem volt több egy fél óránál, de a naptár is augusztus közepe felé jár, úgyhogy ahogy lanyhul az őzek kedve, úgy én is abbahagyom az idei üzekedés fotózást. Elég is volt... nem mellesleg jön a hír a Dunántúlról, hogy megszólaltak a koronás királyok... ezután az ő idejük következik, már alig várom!

Futó projektek

Több vasat tartok a tűzbe általában. Igyekszem úgy intézni a lehetőségeket, hogy inkább amiatt kelljen agyalni mert sok a fotózható téma, ne amiatt, hogy nincs. Pezseg az élet az erdei lesnél. Még az etetés is húzza a madarakat, de már a víz is mágnes a szomjukat oltó madaraknak. Miután már télen rendszeresen megjelentek a fácánok, ezért azt gondoltam berendezem a terepet egy tavaszi dürögő kakas fotóhoz. Egy tuskón képzeltem el a hajnali beszűrődő fényekben verdeső fácánt. Így rendszeresen oda etettem. Bajban voltam azonban a távokkal. Szűk a hely, és közel a háttér, de mivel nagyon jól ideszoktak a madarak, úgy döntöttem nekimegyek így.

Rövid beüléseim alkalmával már hallom a kakatolásokat, kezdődik lassan a műsor, így korábban kelek reggel, hogy lecsekkoljam a madaraimat.

Elfoglalom a helyem, még semmi fény a fák alatt. Pár nap alatt zöldült ki az erdő, teljesen mások a fény viszonyok, mint ősszel, amikor telepítettem a lest. Már odafelé hallom a kakast kiabálni az erdő sávból. Általában végigmeneteli az erdőt oda vissza, mivel csak egy keskeny erdőről van szó. El is ballag előttem a gazos részen még fények nélkül... Na gondoltam ez ennyi... közben be be esik egy két erdei pinty, meggyvágó, sőt egy örvös galamb pár is kinézte magának az etetést, mint új faj ők is jelen vannak. Már éppen indulnék, amikor egy tyúk jön be az énekes etető alá...

Hoppá! Ha itt a tyúk, akkor jönni fog az uraság is. Nem is kell sokáig várnom, már ballag is befelé... felugrik a tuskóra... ez az!

Ejj szűkös...gyorsan elfordítom a gépet állóra, de abban a pillanatban nyúlik is a nyaka a kakasomnak... visszakapom a gépet és közben megy is a kakatolás...

Megvan az áhított kocka a főpróbán, illetve mégse, amitől féltem beigazolódott... szűk az alja, közel a tuskó...

Délután újra próba, immáron korrigáltam a hibát. A főszereplő most is megérkezik... és a helyére huppan.

Most már jó lesz, de nem akar dürögni... a fene. Körbejár, majd bejön az énekes etetőhöz...

Nincs minden alkalommal gyereknap. Ezután többször vártam a megfelelő jelenetet, de még nem jött össze. Volt hogy nem jött. Volt hogy jött de nem dürgött. Volt amikor dürgött de háttal, nem a tuskón. Maradtak a "majdnem" képek és a portrék...

Így alakult át a süvisles fácánlessé... :) Közben készült jó pár fotó a többi fajról is. A zöldikék is megjelentek, velük már 20 körülire saccolom a fotózott fajok számát. Van egy vicces kis mókusom is, aki bekukkant néha...

A másik élőhely, aminek a fotózása ilyenkor izgalommal tölt el, az a víz! Sajnos a vizes madár paradicsomom évek óta porzik, így kénytelen voltam S barátomhoz bekéredzkedni. Voltam olyan pofátlan, hogy lessel együtt mentem :). A víz mindíg jó, tele madárral, mégis lutri, hogy éppen az ember fia elé úszik e valami, vagy csak néző marad. Két hajnalban is nézelődtem, van egy feelingje a dolognak, amikor mellcsizmába gázol az ember a hideg vízben, majd a lesben hasalva ringatózva várja az első sugarakat és a madarakat. Pár kép a teljesség igénye nélkül...

Lesz még folytatás itt is, ott is... remélem! Történt pár kaland a napokban is! ;)