A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Seregély. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Seregély. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 2., vasárnap

Zöld és kék

Évek óta próbálok madarakat kihelyezett odúkba csalni. Természetes üreges fákból készítettem ezeket, hogy a madaraknak minél természetesebb legyen és elnyerje a tetszésüket.
El is foglalták egyiket másikat, de nem azok a fajok amiket vártam. A munkahelyem közelében is tettem ki a rönkökből búbos bankáknak, de a Bükk lábánál is találtam egy nagyon jó helyet, ahova a vadászokkal és később a természetvédelmi őrrel is kialakult kapcsolatom révén kiraktam egy odút szalakótának is. Azonban ezek a lakások első évben lakatlanok maradtak, illetve ez így nem teljesen igaz, mert a mezei verebek és seregélyek kedvükre költöttek bennük.

Egyik nap, miután már el voltam kettyenve, hogy a bankák idén is cserben hagytak, szól az egyik barátok, hogy a szőlőjébe zöld küllő fészkelhet, mert mindig látja egy öreg fára repülni. Gyorsan kimentem, és meg is találtam a frissen vájt odút. Még a forgács kupac világított a törzs alatt. Kicsit magasan volt a fészek, de legalább debütált a magaslesem, ami már egy éve várta az udvaromon, hogy be tudjam vetni.

Kiraktam a lest a lombok közé és vártam pár napot. A madarakat nem zavarta, élték a megszokott napirendüket.




Miután kikeltek a fiókák, a hím etetésbe kezdett, a tojó viszont egész nap az odú mellett őrködött. Érdekes tapasztalat volt ez nekem, még soha nem követhettem így ezeknek a félénk madaraknak az életét.

Eltöltöttem egy pár órát a lesben, vártam hogy a fiókák akkorára cseperedjenek hogy kinézzenek a nyíláson. Egyszer ez az idő is eljött, és egy kis "raptor" fej megjelent az odú szájában :)








Technikailag elég nehéz volt a feladat, mert a lombok között nagyon sötét volt még a déli napsütésben is, illetve ha beszűrődött egy egy fénysugár, az szétégette az egész képet. Pár elfogadható fotó azért sikerült.

A küllőzés a végéhez közeledett amikor néha ránéztem a szalakóta odúra is, de sajna semmi mozgás. Már kirepült a harkály fióka, amikor egyik körbejárásomnál egy kék madár ücsörgött a beszállón a gyepen. Hoppá! Lehet nézegetik a szalakóták?! Ezután gyakrabban néztem rá, és majdnem mindíg ott voltak a madarak...



Nagyon örültem hogy elfoglalják a helyet, de a les még a küllőnél volt. Vártam egy hetet, nem mertem kitenni a lesem, nehogy megzavarjam őket. Aztán csak elszántam magam, és egy délután gyorsan kitettem a lest is.

Alig vártam az első beülést... vajon bejön a madár? hol tarthatnak? észreveszi az objektívet? meghallja a zárhangot? Rengeteg kérdés volt bennem, nagy várakozással párosulva, ugyanis évek óta várt pillanat kapujában álltam. 

Eljött a nagy nap... hajnalban izgatottan keltem, még 4 óra sem volt. Siettem hogy még sötétben elfoglaljam a helyem, nehogy kiszúrjanak a madarak.. A lesben kényelmesen elfértem, bár elég puritánra sikerült. Nincs üveg, csak egy kis nyílás amin leskelődök. Csend volt, semmi nem mozdult... ahogy kezdtek kirajzolódni a tereptárgyak, próbáltam a kis réseken leskelődni, hátha meglátom valahol a madarat a fasorokon... sajnos felhők úsztak a felkelő nap elé, így már láttam, hogy a színes fények elmaradnak. Egyszer a szokásos kerregés üti meg a fülem, és hopp már landol is a szalakóta a beszállón! Szinte hihetetlen... az első "saját" szalakótám óvatosan exponálok egyet, csak meglegyen az éles fotó...


És igen... megvan!

Amennyire féltem az első expónál olyan mozgalmas lett a reggel. A hím bogarat hozott a tojónak, amit át is adott..


Majd a hátára ugrott és megvolt a párzás is... sajnos háttal, de videón megörökítettem:


Próbálgattam 300mm-en és 420-on a képkivágásokat... kísérleteztem a körítéssel is..




Az odúba ki be jártak, tetszik nekik a hely... végre!



Nagyszerű hajnal volt, ezekkel a csoda madarakkal! Sajnos a következő alkalommal rájöttem, hogy sokáig vártam az első fotózással... az utolsó párzós napot fogtam ki. Ezután a tojó beült, és csak reggelente egyszer cseréltek, hogy megmozgassa magát! Egy kései költésről van szó így is, mivel 06.15.-én ültem be először, és 06.17.-én már ült is a tojó, de ekkor már sok helyen etettek a madarak, nekem meg még most következett a 3 hetes kotlás.

Otthon a képeken észrevettem hogy a hím madár gyűrűs! Leolvasva a gyűrűjét kiderült, hogy 2 éves madárról van szó, amit 6 km-re gyűrűztek a mostani helyemtől. Érdekes tapasztalatok ezek, kíváncsi leszek látom-e jövőre?!

Ezután több reggel beültem, legalább a szép fényekben a cserélő madarakat elcsípni, mielőtt beindul az igazi dömping, az etetés...











Nem tudok betelni ezekkel a színekkel. Főleg a hajnali fényekben mesések, pedig nem húzgálom a csuszkákat a képkidolgozáskor.

Nagy várakozással figyeltem, mikor kezdenek etetni, azonban kicsit csalódás volt... Mikor a  madarak etetni kezdtek, megvárták még a rovarok beindulnak, így sajnos a legszebb fényekben a fasoron ücsörögtek... csináltam képeket, de az elképzelt zsákmánnyal és fényekben még álom maradt. Azért így is volt mit fotózni..














Az etetés időszakában estek be a több napos esők... nem tudom ennek az oka volt-e, de csak egy fiókát láttam kinézegetni. Zártak az odúim, nem lehet őket kinyitni, de miután tegnap reggel kimentem hozzájuk egyértelmű volt, hogy 1 fióka repült ki a rönkből, ami visszatért még egy búcsú fotóra...


Sikeres költés volt... remélem jövőre újra találkozunk!

A hajnalok, kijárások alatt készült pár más fajról is kép, hogy ne legyen egyhangú a móka :)






Na de megyek is... indulnak a bakok! :)

2019. április 16., kedd

Tavaszi hangulatok

Vége a fagyos napoknak, megérkezett a tavasz. Zöldül a táj, kezdenek a szürke, barna árnyalatok eltűnni. Főleg tekergéssel, terület felderítésekkel, odúk gyártásával telik ez az időszak.
Egy új területen barangolok, őzeket, nyulakat fotózok, nyárra érkező madaraink lehetséges helyeit keresgélem.







Fácánoknak is etetek egy helyet. Munkába menet útba esik a rét, így többször beülök a napfelkeltére. Készülnek képek, de a megálmodott helyen még nem dürrögte el magát az alanyom.








Beindult az élet a vizes fronton is. Hihetetlen a hely... a hajnali párából feltűnő árnyak... a vízimadarak hihetetlen hangjai, ahogy ébred a nádas... nehéz szavakba önteni, át kell élni. Ugyan kell érte szenvedni, de az életben semmi nincs ingyen. Van amikor töröm a jeget a combommal olyan hideg van még, a pár óra raklapon lebegés se olyan kényelmes az alkalmi ladikokon, de valamiért mégis minden évben újra elindulok...





















Megtaláltam tavaly is fotózott bakokat... áprilist írunk már... jól esik a langy melegben a vetésekben csúszni mászni, hiányzott már ez a fajta cserkelés. Bár a bakok csuhája elég molyrágta ilyenkor, az agancsok is fakók, de azért mégis elindul a fotós.











Újra találkoztam ürgékkel. Ismertem ezt az élő helyet, de az utóbbi két évben nem volt már ürge. Idén a fiammal kimentünk meglátogatni őket. A helyzet iróniája hogy rá pár nappal véletlenül beleakadtam egy akkora ürge telepbe, hogy csak úgy spriccelnek szét a kocsi előtt amikor arra járok :D




Az itatónál lévő lest felraktam egy emelvényre. Hátha idén is valami elfoglalja az odút. Úgy látom seregély lesz a lakó... bankát várok, de ha marad a seregély az se baj. Bankára még van pár odúm kirakva :)



Van téma bőven, csak a szabadidő kevés hozzá...