A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cigánycsuk. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Cigánycsuk. Összes bejegyzés megjelenítése

2020. augusztus 2., vasárnap

Zöld és kék

Évek óta próbálok madarakat kihelyezett odúkba csalni. Természetes üreges fákból készítettem ezeket, hogy a madaraknak minél természetesebb legyen és elnyerje a tetszésüket.
El is foglalták egyiket másikat, de nem azok a fajok amiket vártam. A munkahelyem közelében is tettem ki a rönkökből búbos bankáknak, de a Bükk lábánál is találtam egy nagyon jó helyet, ahova a vadászokkal és később a természetvédelmi őrrel is kialakult kapcsolatom révén kiraktam egy odút szalakótának is. Azonban ezek a lakások első évben lakatlanok maradtak, illetve ez így nem teljesen igaz, mert a mezei verebek és seregélyek kedvükre költöttek bennük.

Egyik nap, miután már el voltam kettyenve, hogy a bankák idén is cserben hagytak, szól az egyik barátok, hogy a szőlőjébe zöld küllő fészkelhet, mert mindig látja egy öreg fára repülni. Gyorsan kimentem, és meg is találtam a frissen vájt odút. Még a forgács kupac világított a törzs alatt. Kicsit magasan volt a fészek, de legalább debütált a magaslesem, ami már egy éve várta az udvaromon, hogy be tudjam vetni.

Kiraktam a lest a lombok közé és vártam pár napot. A madarakat nem zavarta, élték a megszokott napirendüket.




Miután kikeltek a fiókák, a hím etetésbe kezdett, a tojó viszont egész nap az odú mellett őrködött. Érdekes tapasztalat volt ez nekem, még soha nem követhettem így ezeknek a félénk madaraknak az életét.

Eltöltöttem egy pár órát a lesben, vártam hogy a fiókák akkorára cseperedjenek hogy kinézzenek a nyíláson. Egyszer ez az idő is eljött, és egy kis "raptor" fej megjelent az odú szájában :)








Technikailag elég nehéz volt a feladat, mert a lombok között nagyon sötét volt még a déli napsütésben is, illetve ha beszűrődött egy egy fénysugár, az szétégette az egész képet. Pár elfogadható fotó azért sikerült.

A küllőzés a végéhez közeledett amikor néha ránéztem a szalakóta odúra is, de sajna semmi mozgás. Már kirepült a harkály fióka, amikor egyik körbejárásomnál egy kék madár ücsörgött a beszállón a gyepen. Hoppá! Lehet nézegetik a szalakóták?! Ezután gyakrabban néztem rá, és majdnem mindíg ott voltak a madarak...



Nagyon örültem hogy elfoglalják a helyet, de a les még a küllőnél volt. Vártam egy hetet, nem mertem kitenni a lesem, nehogy megzavarjam őket. Aztán csak elszántam magam, és egy délután gyorsan kitettem a lest is.

Alig vártam az első beülést... vajon bejön a madár? hol tarthatnak? észreveszi az objektívet? meghallja a zárhangot? Rengeteg kérdés volt bennem, nagy várakozással párosulva, ugyanis évek óta várt pillanat kapujában álltam. 

Eljött a nagy nap... hajnalban izgatottan keltem, még 4 óra sem volt. Siettem hogy még sötétben elfoglaljam a helyem, nehogy kiszúrjanak a madarak.. A lesben kényelmesen elfértem, bár elég puritánra sikerült. Nincs üveg, csak egy kis nyílás amin leskelődök. Csend volt, semmi nem mozdult... ahogy kezdtek kirajzolódni a tereptárgyak, próbáltam a kis réseken leskelődni, hátha meglátom valahol a madarat a fasorokon... sajnos felhők úsztak a felkelő nap elé, így már láttam, hogy a színes fények elmaradnak. Egyszer a szokásos kerregés üti meg a fülem, és hopp már landol is a szalakóta a beszállón! Szinte hihetetlen... az első "saját" szalakótám óvatosan exponálok egyet, csak meglegyen az éles fotó...


És igen... megvan!

Amennyire féltem az első expónál olyan mozgalmas lett a reggel. A hím bogarat hozott a tojónak, amit át is adott..


Majd a hátára ugrott és megvolt a párzás is... sajnos háttal, de videón megörökítettem:


Próbálgattam 300mm-en és 420-on a képkivágásokat... kísérleteztem a körítéssel is..




Az odúba ki be jártak, tetszik nekik a hely... végre!



Nagyszerű hajnal volt, ezekkel a csoda madarakkal! Sajnos a következő alkalommal rájöttem, hogy sokáig vártam az első fotózással... az utolsó párzós napot fogtam ki. Ezután a tojó beült, és csak reggelente egyszer cseréltek, hogy megmozgassa magát! Egy kései költésről van szó így is, mivel 06.15.-én ültem be először, és 06.17.-én már ült is a tojó, de ekkor már sok helyen etettek a madarak, nekem meg még most következett a 3 hetes kotlás.

Otthon a képeken észrevettem hogy a hím madár gyűrűs! Leolvasva a gyűrűjét kiderült, hogy 2 éves madárról van szó, amit 6 km-re gyűrűztek a mostani helyemtől. Érdekes tapasztalatok ezek, kíváncsi leszek látom-e jövőre?!

Ezután több reggel beültem, legalább a szép fényekben a cserélő madarakat elcsípni, mielőtt beindul az igazi dömping, az etetés...











Nem tudok betelni ezekkel a színekkel. Főleg a hajnali fényekben mesések, pedig nem húzgálom a csuszkákat a képkidolgozáskor.

Nagy várakozással figyeltem, mikor kezdenek etetni, azonban kicsit csalódás volt... Mikor a  madarak etetni kezdtek, megvárták még a rovarok beindulnak, így sajnos a legszebb fényekben a fasoron ücsörögtek... csináltam képeket, de az elképzelt zsákmánnyal és fényekben még álom maradt. Azért így is volt mit fotózni..














Az etetés időszakában estek be a több napos esők... nem tudom ennek az oka volt-e, de csak egy fiókát láttam kinézegetni. Zártak az odúim, nem lehet őket kinyitni, de miután tegnap reggel kimentem hozzájuk egyértelmű volt, hogy 1 fióka repült ki a rönkből, ami visszatért még egy búcsú fotóra...


Sikeres költés volt... remélem jövőre újra találkozunk!

A hajnalok, kijárások alatt készült pár más fajról is kép, hogy ne legyen egyhangú a móka :)






Na de megyek is... indulnak a bakok! :)

2015. május 25., hétfő

Csukok, gyurgyik

A sok vendég vizeskedés után, egy kis változatosságként, kinéztem a saját vizes területemre. Ahogy már írtam, teljesen ki van száradva. Porzik a föld a fű alatt, ahol egy éve méteres vízben lubickoltak a vizimadarak, fekete gólyák, jégmadarak. A száraz nádfolt mellett cigánycsukokat láttam röpködni, pontosan egy párt. Ha ló nincs... gondoltam kirakom rájuk a mobil lesemet.

2015.05.21 mobil leskunyhó, délután

 Egyik délután úgy döntöttm beülök egy kicsit. Pár perc elteltével a csukok egyre közelebb ücsörögtek a nádszálakon, majd egy fél óra után vadászni kezdtek. Érdekes volt figyelni őket, nem gondoltam volna, hogy így lekötnek majd. Amég az egyikük vadászott, addig a másik a nádon ült és figyelt, majd váltás. Íme a páros:


A hím és a tojó:



És két fotó a vadászatról:



Ezek még csak tesztképek, de látok fantáziát a dologban, úgyhogy dolgozok még a témán!
Itt a les amiből fotózok, werk képpen:


2015.05.24 mobil les, kora délután

Egy vadőr barátom bemutatott egy gimnazista kissrácot, aki érdeklődött a fotózás, természet iránt, így úgy döntöttem segítek neki pár dologban, felszerelés beszerzésében, és fotózásban is. A gyurgyalagokat minden évben belesezem (bár tavaly egyszer néztem rájuk), így tettem idén is. Ahogy megérkeztek a madarak kb 1 hete, úgy gondoltam ez jó lehetőség, hálás téma lesz egy kezdő természetjárónak. Tegnap délután szóltam hát neki, hogy szaladjunk ki egy fotózásra, mivel van még 2 szabad órám. Együtt kimentünk, becuccoltunk az 1m2-es lesbe, nem mondom hogy kényelmes volt, de azért ketten is elfértünk. A madarak röpködtek, veszekedtek, bogaraztak, tollászkodtak, szóval élték a gyurgyalagok mindennapi életét, mi pedig 4-5 méterről figyeltük őket. Ilyenkor mindíg rájövök, hogy tulajdonképpen én is szeretem a gyurgyalagokat. Bár hagytam az ifjú kollégát kibontakozni, pár képet készítettem azért a háta mügül:






Ezzel az objektívvel még nem is gyurgyiztam, de nagyon tetszik a rajzolata! Lesz még folytatás mindkét fronton! :)