2016. június 23., csütörtök

Tomboló nyár

Tomboló nyár... az ember elolvad napközben az aszfalton és éjszaka sem megy 20 fok alá a hőmérséklet. Nem szívesen mozdulnak a vadak ilyen időben, a terv mégis egy kis erdei, mezei cserkelés. Elég volt a madarakból az utóbbi hónapokban, kell egy kis változatosság.
Régen tervezem már meglátogatni a fehér sutát. Mindíg tavasszal fotóztam, kíváncsi vagyok, hogy mutat egy nyári vadvirágos környezetben, ennek a reményében indulok el délután a területre. Hamar megérkezem még csak 16:30 -at mutat az óra. Komótosan átöltözök, de kicsit elszámolom magam. A hajnali hűvösebb vízparti reggelekhez szokva a bőrnadrágot dobtam az autóba polár polóverekkel. Ahogy elindulok pár méter után érzem, nem fogok fázni. Dombtetőn megállok, szétnézek felderíteni a területet. Az első amit kiszúrok a két fehér fül, amint hajtja a legyeket maga körül. Belövöm a  helyet a kidőlt les előtt és elindulok irányába, bár még nagyon vakít a nap. Fölé megyek a domboldalban, de nem látom... biztos lefeküdt... Traktor ketyeg el alatta az úton, de semmi nem mozdul... várok.. ledőlök a hátizsákra, lepkék röpködnek rajtam, tücsök ciripel, nyugalom üli meg a tájat... olyan másfél óra várakozás után fehér buksi bukkan ki a növényzetből...


A távolság nagy, de nem baj, majd feljön legelni, ahogy szokott. Gondoltam én, de nem... őzem elfelé kezd legelni, biztos megy a patakhoz szomját oltani. Úgy döntök rákúszok... a magas növényzetben hol négykézláb, hol hason haladok felé... szelem jó, nem érzi jelenlétemet. Csak a füle hegyét látom, az az iránymutató. Mikor úgy érzem, közelebb nem kellene menni, a suta kezd szél alá kerülni. Itt az idő, felemelkedek kicsit a gazból és exponálok...egyet...majd minden nézelődés nélkül azonnal perdül az őz a gép hangjára...


Túl közel mentem... nehéz eltalálni azt a távot, ami a legközelebbi, amikor még nem zavarja az expo hangja... Az erdő előtt megáll még, de közben elmegy az a felhő, ami az imént kicsit tompította a fényt..


18:00 óra. Más őzet még nem is láttam, de a fehér már meg is lépett. Elsétáltam a cuccomért, majd a beváltása helyére, és ledőltem ismét, hátha kijön még, mivel beazonosítani nem tudott. Itt hiába várok, semmi nem mozdul. Mivel javában zajlik a vadkárelhárító vadászat a környéken, és előttem 4 tábla zab terül el a völgyben, ezért úgy döntök nem várok tovább, még átkukkantok a patak másik oldalára a garádon egy kaszálóra, aztán megyek is...
A tervet tett követte és már bújok is ki a szúrós bokrok közül... Végignézem a kaszált rétet, de semmit nem látok..távol a zabba legel pár őz, de addig már nem merészkedek el. Éppen visszabújnék a patakpartra (ami egyébként csont száraz, úgyhogy a fehér nem inni jött) amikor a szemem sarkából valami mozgást látok a garád szélén.. mi lehet az? nyúl?... formája nem olyan... veszem a távcsövet... egy bak!



bágyadtan nézelődik, csak a feje van ki.. nagy variáció nincs, hang nélkül csak a kaszálón tudok rámenni. Elindulok, de ropog a száraz fű...ahogy közeledek egyszer kimerevedik a füle.. oóóó.. vágódok is hasra, de olyan jól sikerül, hogy szinte becsúszok a rend alá. A bak néz, majd lassan feltápászkodik...



Riasztani kezd, de nem tudja mire vélni a dolgot...


A szelem jó, hiába szűri a levegőt...


Szépen félkörben elkezd közeledni, ki akarja deríteni mi az a folt a kaszálón...




Kiér a garád árnyékából és a lemenő nap fényébe kerül.. Úgy tesz mintha legelne, de le nem veszi a szemét rólam, én meg szorgalmasan exponálok.




Eddig is 10-30% közötti vágások voltak a fotókon, de beér vágatlan közelségbe...




Majdnem mögém kerül, újra árnyékos részre, de még mindíg nem kap szagot... én közben már 180 fokot fordultam hason :)



Eddig jött, majd miután megunta a nézelődést elkocogott.. vágtam két portrét is...



Na ez jó volt! Teljesen olyan hangulatom van, mint amikor a sípra ugró bak bekocog.. A távolban egerésző sánta rókát veszek észre. Innen messze van, nem hallja a cincogásom. Nem baj, abba az irányba tudok egy átjárót a garádon, így elé megyek. Amikor kibukkanok még mindíg messze vagyok, de innen már hallja a hívást...


A sánta ravaszdi lába egy pillanat alatt meggyógyul és vágtatva jön a vélt egér hangjára...



Sajnos nem teljesen jól lőtte be a helyem és kicsit mellém jön... ennyit hoztam ki a helyzetből. Ezután már indulok a kocsi felé, elég volt mára... az autó mellett kölyökrókák verekedne, de mire beérek pont elzavarják egymást... hiába, minden nem jöhet össze. Ígyis jó szájízzel, vigyorogva távozok a völgyből. Remélem lesz még ilyen!

2016. június 17., péntek

Belvízhelyzet

Melegedik az idő, beerősít a nyár. A történet mégis még a tavaszi nagy esőzések idején kezdődött, amikor is S barátom talált egy nagy belvízfoltot, ami már akkor látszódott, hogy sokáig ki fog tartani. Ahogy telt az idő és vége lett a tavasznak, úgy fogytak el a környék pocsolyái. A tavasszal kirakot LBP lest már megszokták a madarak.
A fotózásra alkalmas idő számomra kizárólag a hajnalokra korlátózódik, mivel a délutánok, esték a családé. Jobb híján kénytelen voltam bekéredzkedni a belvízre, miután a gyurgyikat már meguntam és más reggeli témám nem akadt.

Első reggel 3-kor indulok, fél 4-kor a tett színhelyén vagyok. Miután a víz fogy, a les távolra került a vízparttól, a sötétben áttelepítettem az alkalmi sátrat és befeküdtem. A madarak jöttek mentek előttem de még nem volt elég fény. Ahogy világosodott úgy rajzolódtak ki az alakok.


Az első expókat nem igazán sikerült megfogni. Őzbak is érkezik a partra, de az iso1600 nagyon látszik.


Amikor mögülem az első sugarak megérkeztek szépen szinezték meg az elém érkező nagy godát.


Első találkozásom ezzel a madárral, mondjuk számítottam rá ,mert már az útról láttam előtte  a tócsán, mikor arra jártam. Ahogy erősödtek a fények a goda távolabb kezdett táplálkozni.





6 kor kimászok, hogy beérjek a munkába, a goda szinte megtámad mikor előbújok.


Következő alkalom teljesen hasonlóan zajlott le, mint az első próbálkozás. Itt is még sötétben helyemen voltam, és vártam a fényeket. Először újra ismeretlen madár érkezik, a gulipán.


Sajnos csak dokumentálni tudtam, nem jött közelebb, és a jó fények érkezésével távoztak is.
Kis lile is benézett elém 1-2 expó erejéig.


Folyamatos rikácsolást hallottam a les mellől, de oda nem láttam ki. Egyszer meguntam, megemeltem a les oldalát és a kidugott obin keresztül felfedeztem a hangzavar okozóját.



Bíbic rikácsolt a víz szélén. Az első sugarakkal megérkezett a goda is! Már azthittem ma nem jön elő. Mellém érkezett a növényzetbe, de szerencsére még fotózható részre, a legjobb fényekben.





Kiabált egy kicsit a harmatos fűben, majd besétált táplálkozni a vízbe.


Fiatal barázdabillegetők ökörködtek folyamatosan a les körül, róluk is készült pár expó.



A goda nagy pancsolásba, fürdőzésbe kezd, de sajna messze a vízfolt közepén.


Mire befejezte én is indultam. Jók ezek a hajnalok, jólesik feküdni a hűvös, párás vízparton, de a következő bejegyzésem már a nagyvadakról fog szólni...

2016. június 8., szerda

Továbbra is színkavalkád

A kék madarak hétvégi kalandja után ismét a házi nyulak, azaz a gyurgyik felé vettem az irányt. Immár szokásosnak mondható délutáni 1 órás fotózás, amég a gyerekek alszanak. Még mindíg láttam párzást, ajándékozást, de inkább a saját célra történő vadászat volt már a jellemző. Jó kis szórakozás ez a jóidőben...






Hazafelé kóborolva egy öblöt próbáltam felderíteni, mikor 2 anyányi kölyökborzba botlok. Nagy röfögés közepette szaladtak hazafelé, szépen elvezettek a kotorékhoz.


Egyszer nekiállok a témának...

Eljött a hétvége, és ismét adódott egy szabad reggelem, úgyhogy a kékségeket választottam.
Sötétben érkezem, és hátrébb húzom a lest, hátha így tudok valami páros akciót is megörökíteni. Kirakok egy új beszállót a változatosság kedvéért. Sokáig semmi, illetve mezei verebek, sárga billegetők röpködnek, de a kékségek csak megnézik a terepet, inkább a fasoron vadásznak. Tesztelem a kölcsön konverterekkel a gépem.



Egy óra elteltével megérkeznek a szalakóták is, de nem vadásznak túl eredményesen.



Új pár érkezett az oduhoz, az egyik madár fel van ékszerezve. Újra kezdték az udvarlást, úgyhogy megint van esély akciókra. Hopp.. történik is egy ajándékozás, de még mindíg közel vagyok...


Feltekerem a konvertereket egy portréra. 400mm + 2x + 1,4x vágatlan!


Nagy örömömre beül az egyik madár az új beszállómra is. Vágatlan kocka ez is!


Jönnek, mennek, borzolják a tollaikat, de az akciók mind rosszhelyen zajlanak, a fasoron. Ecsetelhetném milyen balfék voltam, de inkább nem írom le, kicsit elfogult vagyok magammal! :) Annyit azért elmondok, hogy akksi és kártyacsere is volt a legjobb jeleneteknél!







Közben újra és újra a látóterembe kerül a vadászó vörös vércse. Többször beszáll az odut tartó oszlopra, de mindíg rossz oldalra! Izgatja a dolog a fantáziámat...




Amikor már teljesen felerősödtek a fények gondoltam indulok. Szét is szereltem, mikor egyszercsak beszáll a két madár, felkapom a gépet és ajándékoznak mégegyet. Itt már belefértek, dehát...



Lehet hogy sorra kerülnek még, de most egy időre más témával fogok foglalkozni.