Tavasz a tavon 2

 Folytatódtak a hajnali vizes kalandok. Nem kellett idén kivennem a tutajt. A libák törzsvendégek a kiülőn, és a vöcsik is folyamatosan a les előtt úszkálnak. Minden reggelt elvitt valami faj. Voltak szép napkelték, csepegő eső, köd, pára, minden ami kell. Zöldülni kezdett a nádfal, a szembe domboldalban a vetés, majd egyszercsak sárgába borult a víz, amikor a tó körüli repcék virágozni kezdtek. Ahogy telt múlt az idő a színes kacsák helyét a nagy gázlók váltották. Jöjjenek a képek:

A reggel általában ugyan azon koreográfia szerint zajlottak. Sötétben érkezem, bevackolok a tutajba, fekszem 2-3 órát, amíg a szép reggeli fények tartanak, majd irány haza a földeken keresztül, hátha összefutok valami érdekessel. Egyik ilyen alkalommal a patak parton egy bagolyra lettem figyelmes. Egyből felismertem a réti fülest, ami előtte még soha nem láttam, készült is gyorsan pár kocka:

Másik érdekes eset amit kiemelnék, egy borús hajnalon volt, amikor a nádfal előtt cirkáló barna rétihéják egyiket bevágott a nádba. Azt hittem fészek anyagot szed, ezt el is könyveltem magamban, azonban kis idő múlva újra jött, ekkor már rákészültem. Újra lecsapott és valamivel a karmai között távozott. A képeken láttam hogy egy döglött halat vett ki a nád közül. Sajnos a kivétel pillanatában egy nád takarta a szemét, így 2 kockával későbbi mozdulatot mutatom meg:

Még bent van a les, de már nem járok bele... párhuzamosan az esték már az őzbakoké voltak, és szép lassan hanyagolni kezdtem a tavat. A következő posztom már az agancsosoké lesz. :)

Tavaszi vízeskedés II.

Nagyon bejött a tutajos fotózás. Egyébként is szeretem a hajnali ébredő nádas hangjait, fényeit, de idén különösen tetszett. Több mint tizenöt reggelt ringatóztam a vízszínén, és minden alkalmat elvitt valami jelenet, akció, szinte soha nem jöttem haza expó nélkül. Érdekes, hogy mindig más faj produkálta magát előttem. Ahogy telt múlt az idő, úgy fogytak a színes kacsák í vízről... továbbálltak költeni. A nyári ludak előhozták a kislibákat, és megjelentek a nagy gázlók, akik előszeretettel használták a kiülőt. Nagy sztorikat nem emelnék ki, de volt amikor a gém halat vett ki előttem, a vöcsök szintúgy, a szárcsa egy negyed órát kiabálva csapkodott a kiülőn, a barátok meg már szinte barátaim voltak, ahogy elém úszkáltak nászoló hangukon gurgulázva. Majd egyik nap jötta  telefon, hogy a tógazda megkér hogy vegyem már ki a tutajt egyenlőre... örültem hogy eddig is lehetőséget kaptam, és remélem lesz alkalom folytatásra, ha más nem jövőre! Jöjjenek a fotók: