2016. március 28., hétfő

Az idei első malacok

Mint már többször írtam, a munkám során szinte minden nap végig járok egy utat, aminek egy szakasza az erdőben kanyarog. Többször látok vadat, azonban autóból minden terv nélkül fotózni eléggé csak dokumentáló jellegű. Néha azonban összejöhet a dolog, illetve találkozhat az ember érdekes helyzetekkel.

A minap délelőtti körutamon voltam, amikor lenézve a domboldalból, egy disznó füleit veszem észre a szederben. Hohó alszik a röfi. Az autót leteszem a gerincen és jó széllel megpróbálom fényképezőmmel megközelíteni. Oda is érek 25 méterre, elhelyezkedek, majd elkezdek köhögni, füttyögni, de a röfi nem reagál. Úgy döntök egy röggel csapok zajt, arra hátha olyan irányba indul el a gazból, hogy tudom fotózni. A tervem bevállt a disznó nagy mérgesen kimegy a szederből majd morogva pár lépést jön felém, de csak figyel...



Amikor megunja a szemezést, elkocog.
Örültem a képeknek, végre jó fényben, jó távra találkoztama röfivel, igaz egy picit korrigálni kellett az indákon.

Másnap mikor a körutamon járok, azon gondolkodok, hogy azért minden évben találkozok így röfivel, de milyen szerencsém volt.. ekkor lenézek, és a tegnapi disznó ugyanott fekszik... hmm. Gyanús a dolog, de megnézem megint. Az események a tegnapihoz hasonlóan zajlanak. Amikor elhelyezkedek, látom, hogy a disznó engem néz... itt valami nem kerek!


Ahogy nézem a disznót, mozgást látok a hasánál... szóval ezért nem szaladt világgá tegnap! Egy kocával van dolgom ami a vackon fekszik! Így nem volt nagy kedvem ijesztgetni, de azért pár röffenés után csak kimászik a szederből, és hívjaa is a malacait, akik szépen utána sorjáznak...




Harmadik nap ismét a vackán volt a koca, és bár zavarni már nem zavartam, mégis odébbállt mikor valami gyanúsat észlelt. A malacok a vacokban pihiztek a meleg "fészekben".


Idén ők voltak az első malackák akikkel összefutottam. Remélem látom még őket!

2016. március 21., hétfő

Kosok földjén

Eljött a március, megint eltelt egy év. Elérkeztünk szokásos baráti hétvégénk dátumához. Ilyenkor öten-hatan barátok, akiket összeköt a közös szenvedély, ellátogatunk egyikünk vadászterületének közepén található pinceházukba, ahol eltöltünk egy szolid hétvégét. Az poénkodások, főzőcskézések és poharazgatások mellett mindíg sor kerül egy kis levegőzésre is, amit én minden évben megpróbálok kihasználni fotózás ügyben. Ilyenkor tavasszal nagyvad fronton eléggé uborkaszezon van, a bakok még most pucolnak, minden vad vedlik, a bikák már barkás gombokkal a fejükön járják az erdőt, és hát valljuk be a táj se igazán fotózni való, bár a szürkeségbe itt ott már üde zöld színek kezdenek bekúszni. Aki ismer az tudja, hogy valami furcsa oknál fogva mindíg felvillanyozódom, ha muflonnal való találkozás kerül a játékba, így uborkaszezon ide vagy oda, én mégiscsak nekivágtam két hajnalban is a kishegyet övező vetéseknek, gyepeknek. A környezet itt sem az igazi, nincs színes őszi erdő, vagy havas táj, de azt tudni kell a muflonról hogy a "zöld" megbabonázza, legyen az szőlőlevél vagy jelen esetben frissen sarjadó gyep vagy vetés. Ilyenkor az erdő melletti táblák, mint a mágnes vonzák le a kosokat a hegyről.
A fotózásnak egy héttel korábbi előzménye is van, amikor S-el közösen egy hajnalt a csigásokra szántunk, de akkor valami érthetetlen hatodik érzék elvitte a kosokat, de terepfelmérésnek, és a következő cserkelés taktikájának kiötléséhez jó volt.


Kosok voltak, fény nemsok, ennyire futotta akkor.

1. hajnal

Eljött a szombat hajnal, illetve még éjszaka. Fél 4-kor kelek, csillagos az ég mikor az autóba pakolok, de ahogy közeledem a hegy lábához, úgy borul be. Na mindegy, meglátjuk...
Negyed 6-kor a két tábla alsó, falu felöli végén ülök az autóba, előttem egy sziklás árok, annak a másik oldalán már a friss vetés. Végig távcsövezet, de az egész vetést nem látni be a hegyig a sok hajlat miatt. A legközelebbi részen egy 20-25ös koscsapat legel, és feljebb is mindenfelé muflonok. A terv a következő, lemegyek a sziklás hajlatba és onnan végigcserkelek a tábla alatt húzódó erdei úton, ki-ki nézegetve a garádon. A gondolatot tett követte, és már csúszok is kifelé az első "ablakon" a vetés szélére. A kosok futva legelésznek... szokásukhoz híven...



Háromlábú állványon a gép, semmi fény még, a távkioldót is be kell vetni. A következő ablaknál már közelebb kerülök hozzájuk. Közben az egyik kos kiszúr, és megugranak, de 150 méter után már újra a füvet  nyírják...


A mufik velem párhuzamosan haladnak a hegy felé, kísérem őket. Közben az úton disznó ugrik át előttem, és két komoly kos is keresztezi az utam, de róluk nem sikerült értékelhető fotót készíteni. A társaság egyre közelebb kerül a garádhoz..


Közben néha átsejlik egy is napfény a felhőkön megszinezve néhány képkockát. Kimászok az utolsó előtti ablaknál, mielőtt elérem az erdőt. Valamelyiknek mindíg gyanús vagyok, de nem tudnak hovatenni...



Ahogy haladnak összecsúszik két nyáj. A háttérben egy vegyes csapat tagjai tűnnek fel, akiket már az elején láttam, de itt a tábla háromszög alakban összeszűkül, így torlódnak az állatok is.
Az utolsó kijáratnál az erdei út ráfordul a táblára. A felénél járhatok közben a szempárok rám szegeződnek, de nem ismerik fel bennem a legnagyobb ellenségüket, az embert. Csigák villannak az út végén, beértek elém... hasravágom magam egy traktor keréknyomba, ki sem látszódom, csak az obit dugom ki...







Kattog a gép. Kimelegedve már a szememtől bepárásodik a kereső, a képek nagyrészénél csak a homályos foltokra nyomom a fókuszt, és a kártya is megtelik. A hátizsák előttem, de a kosok figyelnek így nem merek kártyát cserélni. Előttem kb 50-60 muflon én meg az LCDn pörgetem a képeket, hogy egy kis helyet csináljak. :) Közben a csapat mozgásban van, de 5-6 mindíg figyel, a többi legelgeti a sarjadó füvet...





Nagyon nehéz úgy komponálni, hogy ne vágjak el vadat, sokszor nem is sikerül. Egy igéretes kos megindul felém, és talán összeáll a kép...


Egyik kedvenc fotóm lett, bár egy kis fény elfért volna rá, de ne legyünk telhetetlenek, ígyis szerintem eddigi legjobb fotóm a fajról... A nyáj mozog, lassan elhaladnak előttem...




Ahogy eltűnnek utánuk mászok... a keréknyom kikanyarodik a táblába, így abban tovább tudok kúszni, azthiszem azt nem kell ecsetelnem hogy nézek ki... Amikor kibukkanok ismét kedvemrevaló jelenetet látok. Az előttem, egy hajlatba került muflonok felém indulva emelkednek ki a horizonton...




És az utolsó kép erről a reggelről... csak a látvány miatt...


És egy panoráma 2 kockából:



Olyan érzésem támadt, mintha egy gnúcsapatot figyelnék a szavannán a vadmennyiség miatt...
Ezután szépen besorjáztak az erdőbe, ők felfelé, és lefelé vettem az irányt...

2. hajnal

Úgy voltam vele, hogy oké oké lettek képek, de ha már itt vagyok, miért ne próbálnám meg mégegyszer... aludni máskor is lehet.
Felmegyek az előző reggeli indulásom helyére... távcsövezek, de most a felső táblán látok mufikat. Éppen pakolok a kocsiban amikor alattam a sziklán kövek gördülnek, és kopogó patákat hallok. Egy 15-20as csapat mufi érkezik közvetlenl alám a hasadékba. A kinyitott ajtót nem merem mozdítani, így mögötte rakom össze gyorsan a gépet, állványt, majd csinálok pár expót. 0,6s záridő, de még jó is lenne, de itthon láttam, hogy egy fránya gally, pont a kép közepén zavar be...


Ezután a kosok felmentek a táblára, mégis úgy döntök átvágok az alsó táblán, és a két vetés közötti garáddal szegélyezett úton megyek fel, hátha valami más perspektívából serül fotóznom mint előző reggel. Ma derült a reggel, várom is az aranyló sugarakat, de kicsit elszámoltam magam. Mire felérek a kiszemelt helyre már kibukkant a nap, közben mufik jelennek meg mindenfelöl, előttem az úton is...




Általában túl közel kerülök hozzájuk és hiába látom őket a sűrű garádon keresztül, hang nélkül lehetetlen kikúszni, így maradnak az ablakok, ott meg vagy jó éppen a perspektíva vagy nem.. Alsó táblára kukkantok ki...


Jönnek, mennek, legelésznek, de mindíg egyben mozognak... Úgy döntök hiába az alsó tábla lett tele mufival mégis inkább a felső végébe legelésző két kölyökkost nézem meg. Talán jobb a környezet meg a fény iránya... Amég tudok felfelé haladok, majd az utolsó lehetőségnél kimászok... a két kölyök a helyén, legelésznek...







Kiszórakozom magam velük, bár bánom, hogy nem értem hamarabb ide, már erősen élesek a fények. Igazából jó fotóra már nem is számítok, de azért lefotózok még pár kost, csak a dokumentálás kedvéért... csak hogy miket hagytam az alsó táblán...




Elérünk a tábla végéhez, közösen a kosokkal, majd libasorban beváltanak ma is..


A kocsihoz visszaindulva még látok egy csapatot a domboldalban...


Nem tudom ennyi muft láttam e már egy egy reggeli cserkelés alkalmával. Nagy élmény volt! Köszönöma  lehetőséget vendéglátó barátomnak! Remélem jövőre megint találkozunk! :)

2016. március 12., szombat

Melléktermékek

Eső, belvíz, áradt patakok, tocsogó hegyoldalak... körülbelül ez jellemezte eddig márciust. Ahogy egy egy délután kibukkan a nap a vadakkal együtt engem is kicsalogat egy kis sétára a friss levegőre. Célpont a fehér suta. Tartja a helyét, de soha nem onnan jön ki ahonnan várom. Idén még normális távról nem sikerült fotóznom sajna, de a sikertelen cserkelések, várakozások alkalmával, valami azért mégis mindíg kerül a kártyára.
Egyik délután, végre egy kis napsütés, neki is vágok a hegynek. Elülső oldalon nincs kint, másik oldalon a völgyben megtalálom egy garád szélén legelve. Ahogy közeledek belép a takarásba, nem baj, majd kijön még. Leülök egy magasles lábai közé és várok. Róka lép ki a bokrok közül, félkeresztben de közeledik, hátrafelé figyelgetve. Fotózgatom, de ahogy el akar fordulni, rá kell cincognom, erre mintha zsinóron húznám, bejön 3 méterig!









Miután elment két agancsozó jelent meg a szembe domboldalban, módszeresen végighajtva az erdőt, amjd rajtam is körbeautózva, így én is távoztam, lévén kiürült a játszótér...

Egy hét múlva megismételtem a kirándulást. Felső oldalban a kidült les előtt bak legelt, a fehéret nem látta. Odacsúsztam a bakhoz és vártam...


Egy nagy őrgébics vadászott mellettem, de nem enged soha közel magához...


Miután nem mozdul semmi gondoltam megnézem a völgyben a kint fekvő bakot a sutájával meg a gidával ott, ahol a rókát behívtam előző alkalommal.
Mire leérek átmennek a garád másik oldalára. Utánuk lopakodok, de látom vissza fognak jönni. Lefeküdtem, gondoltam elém jönnek... így is lett.





Egyszer valami belső sugallattól vezérelve oldalra nézek és már kezdek is számolni magamban...


... ahol előtte feküdtem, a kidőlt les mellett, ott vigyorog ráma  fehér suta... :)  A nyílt platzon fekszem, esélytelen innen a közelébe kerülni... na majd legközelebb.. ha kisüt a nap! :)