2016. január 29., péntek

Hó vége

Január végére nem lehet panaszom, bár pont a sasos lesemnél éppenhogy csak valami fehérlett, de azért jó minuszok voltak, és azért a havas táj az csak havas táj.
Próbát tettem a ragadozós lesbe, elkísért egy barátom is, ami a vesztemet is okozta. Jó hideg volt, metsző széllel, így fél 10 felé sajnos annyira fázott kísérőm, hogy ki kellett jönni. Pár ölyvfotón kívül nem is nagyon exponáltam, hagytam a vendégemet érvényesülni, neki nagy élmény volt a madarak közelsége...





Muflonos területről érkezett a hír, hogy a hegyben jó hó van és a mufik, a nagy mumusaim, is jól mozognak. Rászántunk egy reggelt S barátommal. Tényleg szép havas táj volt, és a mozgásra se volt panasz, de kicsit elkéstünk... a muflonok szarvasok már az etetőn voltak, így nem tudtunk pozicióba kerülni. Egy előttünk átvonuló jerkéről készült pár kép... Szép idő volt, de a fotóhoz nemsok szerencsével...


S. jobb híján nekem gyártja a werkfotókat! :)



Kinéztem a tavakra is a házam mögött. Ebben a nagy hidegben hóban a madarak összetömörültek a lihogókon! Kifeküdtem az egyik mellé, de nem jót választottam. Szárcsákkal vártam a naplementét.



Miután lebukott a nap elindultam a madárricsaj irányába, és botrányosan sok madárba futottam a következő, valószínűleg legnagyobb lihogón!





Inkább csak dokumentáltam.

Melegedett az idő, de még egy utolsó havazás után úgy gondoltam teszek mégegy próbát a saslesben. Megtörtént az ami még soha... szép havas idő, mondjuk hideg nem volt, friss kaja az etetőn, és egy darab madár sem jött, nemhogy sas! Egy szarkán és egy ölyvön kívül semmi nem jött le! Expo nélkül másztam ki délben. Mérgemben felmentem a nagyvadas területemre, de ott is nagy volt a csend! Az őzek szürkületben érkeztek, és hiába a szép havas környezet, csak ez a ravaszdi mutatta meg magát...


Gyengécske az eredmény.

A munkahelyemen a napi ellenőrzéseim során gyakran találkozok vadakkal, amik viszonylag állják is az autót, de a környezet mindíg rossz. Belóg valami, sűrű az erdő alja. Ma is beleakadtam egy rudliba a csepegő esőben, megmutatok két képet... hát ilyeneket lehet erdőben autóból fotózni:



Remélem februárban lesz még tél, bár rossz előérzetem van...

2016. január 11., hétfő

Gyors ismétlés

Ahogy leírtam az előző bejegyzés utolsó sorait, el is döntöttem, hogy másnap gyorsan ráismételek a havas lesezésre, kitudja meddig lesz hó?! Nem bizonyult rossz döntésnak a dolog. Hajnalban, sötétben kitotyogok a házból, esik az eső... na szép. Fogom hű csalinyulam, aki megint a házban töltötte az estét olvadással, és indulás a területre. Van még hó, a lesnél nem esik, de nincs hideg. Kiteszem a csalit, látom van rókanyom is bőven, hátha benéz a vörös frakkos is ma...

Elhelyezkedem, beállítom a gépet, elrendezem a felszerelést, a leszsákba be sem ülök, nem fázok. Egyszer valami mozgást észlelek a szemem sarkából, szinte sötét van. Róka? Nem! Ölyv huppant le elém. A gép be sincs kapcsolva olyan sötét van még, nem baj, gondoltam elbohockodom vele. Nagynehezen ráállok, manuálban élesség és távkioldóval exponálok. Hát ez nemsokat ér, minden kép egy nagy paca a mozgástól és a 2,5 másodperces záridőktől. Aztán egyszercsak hopp elugrik az ölyv a kajára, pont expó közben. Nézzük csak ez még érdekes lehet... és íme:

Iso500; f/5,6; 2,5s; MF; állvány + távkioldó


Megszületett A puszta szelleme című képem. Nem vagyok egy művész lélek, de ez tetszik.

Ezután az ölyvek folyamtosan a les előtt élték életük. Ettek, verekedtek, ücsörögtek. A sas is elrepült a les fölött a slepjével, de ismét nem nézett le...:( Helyette kárpótolt a jó egerész mozgás...









Még másfél hónappal ezelőtt leszúrtam egy körisgallyat terméssel a les elé. Szerettem volna régen süvöltőt fotózni és mindíg a les fölött, mögött hüppögnek a kőriseken. 10 óra magasságában egyre közelebbről jött a hüppögés, majd egyszercsak piros hímet vettem észre virítani a les fölött. Sajnos nem jött le, de két tojó társa úgy döntött megnézi, hátha ez a mag finomabb, mint ami a fa tetején van!


Nem maradtak sokáig, pár kocka és mentek is.

Az ölyvekből volt amikor 5-6 is a földön volt egyszerre, rendesen meggyepálták a nyulat, de amik sokkal vehemensebben tépték, azok a hollók voltak! Röpködtek előttem, de csak 10 után jöttek le. Hihetetlen ahogy beesnek 20 méter magasból, fűggőlegesen a dögre!







Dél után nem sokkal ki kellett jönnöm. A hó addigra szinte elfogyott, és az idő is felmelegedett. Nyulamat kinthagytam, a hollók nagyon meggyomrozták. Nem bántam meg hogy beültem, remélem lesz még tél, de szerintem ebből a négy havas napból kihoztam amit lehetett!

2016. január 6., szerda

HaHÓ!

A szürke ünnepek után január első hetére, sajnos a szabadidő után, megérkezett végre a hó! Mivel tartalékoltam szabadságot, így másnap már a lesben gubbasztottam! -13 fok reggel, jó lesz ez! Előző este, feleségem nagy örömére, bevittem egy csontáfagyott mezei nyulat a garázs elöl a házba, hogy olvadjon ki... ezen sasnak kell ülni! :) Megérkezek, még sötét van. A szűz hó szépen elfed mindent. A csali rókát nemigen ismerni fel a hó alatt. Kirakom a csalit, és bevackolok a bunkerbe. Leszsákban, pár réteg thermo ruhában nincs hideg... ezt az időt szeretem.
Ahogy világosodik cserregnek a szarkák, ekkor látom mennyire ideális minden. Kissé borult az égbolt, szűrt fény, mindent derít a hó.
Első látogatók a szarkák, mint mindíg.



Berepül egy szajkó is, pedig itt ritkán látok...


Ezután pedig... hosszú üres órák... nem értem mi a baj! Pár őz mozgott előttem, majd zúgás, elvonulnak. (utólag kiderült, egy vadász autózott el a lesem mögött, valószínűleg ezért volt olyan üres a tánctér). fél 11 körül végre megmozdul valami. A kergetőző víjjogó ölyvek megérkeznek. Gyorsan egymásnak is ugranak! Ez már döfi, végre akció!




Jönnek mennek, birtokba veszik a beszállókat és a kaját is...










Folyamatosak az összetűzések. Összesen heten vannak. Egész közel a karvalynak szánt beszállóra is felül egy. Portréra is vágok belőle.







A képek nagyrésze vágatlan. Közben néha még rákezd a havazás is... de szép ez... Tél!


Délelőtt kijövök, délután más a program. Maradni kellett volna még, de ez már így alakult. A sas nem jelentkezett, pedig többször látom a lesből is.
Pár dokuképpel megmutatnám őket, akiket 2. éve próbálok lecsalni.

Tavaszi a kép az öreg parlagiról:



Párja pedig a lesből fotózva, jó messziről:


Lgutóbb feltűnt 2 fiatal példny is, valószínű az előző évi fészekaljuk:


Együtt termikeltek az öregekkel:



A 2004es fészekalj is egy ideig a területen volt. Az akkori jégmadaras lesem mellé jártak reggelente napozni a felkelő nap fényében:




Róluk lenne szó, rájuk megy ki a játék! Remélem idén összejön! Kinézek az ablakon és szakad a hó!!! Most lenne jó kint ülni... Ahogy időm engedi indulok is...