Tavaszi kercék

 Újra berobbant a tavasz, idén viszonylag korán... mondjuk tél se igazán volt.. na mindegy. Február közepén már tisztító őzbakokkal találkoztam, úgyhogy gondoltam itt az ideje kinézni a vízre is. Télen le volt engedve a tó, de mostanra jó magas vízállást találtam. A természetes kiülőm sajnos tavaly elúszott, úgyhogy új után kellett néznem. Találtam egy jó fatörzset a tó szélén lebegve, ezt horgonyoztam le egy lánccal, remélem a mozgó tutaj is fog tetszeni nekik. A lest a szokott állapotban bányásztam elő a nádból, szerencsére nagy amortizáció nem történt. Kapott a les is egy új horgonyt, hogy reggelente ne kelljen sokat keresnem :) Amikor a lessel bíbelődtem körülöttem tőkések, nyári ludak, és egy pár fekete fehér kacsa is úszkált a vízen. Itt az idő, nincs mire várni...

Március 5.-t írjuk. A hajnali keléstől kicsit elszoktam, és mivel közben influenzás lettem, így nem is akartam túl korán befeküdni, így nemsokkal napkelte előtt érkeztem. Illetve érkeztem volna, ha lett volna napkelte, de sajnos teljesen be volt borulva. Már amikor befelé gázoltam a mellig érő vízben, hallottam a kercék jellegzetes nászoló hangját... na ők már érzik a tavaszt. Nagy nehezen felmásztam a tutajra, és kezdődhetett a már oly sok éve átélt, de mindig várt leskelődés... Évekig vártam, hogy a kercék elém keveredjenek, de most szinte ott kezdték a napot. Először egy gácsér produkálta magát. Vicces ahogy kirúg hátra.. csak úgy fröcsög a víz...

Nem igazán akart közelebb jönni, de a szemem sarkából egy közeledő alakot véltem felfedezni. A kercék közé keveredett egy barátréce. Na ő nem szégyenlősködött, egyenesen a les elé úszott...

Szép madár ő is. A kercék egyre csak érkeztek, egyik csapat a másik után. Volt amikor 12 tarka kacsa forgott előttem, egymásnak udvarolva. Fény nem sok volt, de ezeknek a fekete fehér madaraknak jól állt ez a sötét háttér.

Miután kellőképpen kiszórakoztam magam kimásztam és haza indultam. Ez jó kis nyitány volt...

Az erős kezdés után totál nullázás következett. Az időjárás folyamatosan ellenem volt. Arra az évek alatt rájöttem, hogy ha fúj a szél, a fodrozódó vízen nem lehet szép fotót készíteni, úgyhogy a szeles, borús időben egyszerűen nem jutottam ki. Hétvégére mindig beborult, és viharos szél kerekedett. Egyszer kimentem hátha, de egy fél óra után kimásztam, miután semmi nem mozgott, csak a hullámok lökdöstek.

Egészen 18.-ig, azaz tegnapig kellett várni, hogy újra vízre szálljak. Most sem sikerült sötétben bemásznom, de szerencsém volt. Nem volt semmi a les előtt, így nem zavartam el semmit. A befekvés után nemsokkal azonban elkezdtek kacsák tottyanni a vízre előttem. Először pár tőkés jött... gondoltam majd velük elszórakozok. Alig exponáltam amikor egy böjti tűnt fel közöttük. Ők is megérkeztek... De alighogy ezt megállapítottam érkezett egy kerce gácsér és vadul elkezdte násztáncát, ami után sorra érkeztek fajtársai...

Közben felkelt a nap és szerencsére előttem maradtak a madarak. A böjti gácsér igen keresgélt, egyszer közelponton belülre úszott.. később lett pár társa, akkor már velük foglalkozott...

Kezdett színesedni a víz a nádfaltól, ahogy megsütötte a reggeli nap a háttérben. A madarak csendesedtek.. már csak unottan lebegtek, de a színek kárpótoltak. Zárás képpen felbukkant egy búbos vöcsi is... ők is megérkeztek a kistestvérükkel együtt. 

A libák még nem keveredtek elém, szerintem nem használják a kiülőt. Várom az újabb fajokat és a jó időt! Remélem mindkettő lesz még! :)

Tavaszi vízeskedés II.

Nagyon bejött a tutajos fotózás. Egyébként is szeretem a hajnali ébredő nádas hangjait, fényeit, de idén különösen tetszett. Több mint tizenöt reggelt ringatóztam a vízszínén, és minden alkalmat elvitt valami jelenet, akció, szinte soha nem jöttem haza expó nélkül. Érdekes, hogy mindig más faj produkálta magát előttem. Ahogy telt múlt az idő, úgy fogytak a színes kacsák í vízről... továbbálltak költeni. A nyári ludak előhozták a kislibákat, és megjelentek a nagy gázlók, akik előszeretettel használták a kiülőt. Nagy sztorikat nem emelnék ki, de volt amikor a gém halat vett ki előttem, a vöcsök szintúgy, a szárcsa egy negyed órát kiabálva csapkodott a kiülőn, a barátok meg már szinte barátaim voltak, ahogy elém úszkáltak nászoló hangukon gurgulázva. Majd egyik nap jötta  telefon, hogy a tógazda megkér hogy vegyem már ki a tutajt egyenlőre... örültem hogy eddig is lehetőséget kaptam, és remélem lesz alkalom folytatásra, ha más nem jövőre! Jöjjenek a fotók: