2018. április 24., kedd

Kontyik

Volt egyszer hol nem volt.. illetve nem egyszer volt... de jobbára nem volt...

Minden év tavaszán megjelenik pár kontyos réce a bányatavakon a lakóhelyem környékén. Mindig csodálva nézegettem ezeket a szép madarakat, és áhítoztam egy jó fotóról. Ezek az álmok pár perc alatt foszlottak szét minden évben, ugyanis a több hektáros tavak közepén ringatózó récék esélytelenek voltak. Nem is próbálkoztam velük.

Idén is, ahogy eddig minden évben, egy délután hazafelé autózva tettem egy kört a tavak körül. Inkább az őz bakokat figyeltem, de ha már ott voltam rálestem a mindig üres bánya tóra is. Meg is lepődtem meg nem is. Kontyos récék úszkáltak a tavon, egész közel a parthoz. Rájuk cserkeltem, illetve próbáltam, de dokufotón kívül másra nem is lehetett számítani. Hogy emiatt az élmény, vagy a madarak közelsége miatt, de másnap rászántam egy hajnalt. Ugyan volt még két futó projektem párhuzamosan, amiktől sajnáltam az alkalmat, de valami belső hang a tó felé irányított. Nem tudtam mennyire óvatosak a kacsát, ilyen elérhetetlen misztikus vándorokra még nem "vadásztam", ezért megvártam az estét, és az éj leple alatt felállítottam a les sátram  a tóparton, ami pár centi vízben terült el, de nem baj, egyrészt más lehetőség úgysincs a meredek szegélyeken, másrészt így lesz az igazi a perspektíva. 4 órakor terveztem felkelni, de a gyerek áthúzta a számításom, mert 3 órakor ébresztőt fújt. Miután vissza altattam, el is indultam, így fél 4-kor már a sátorban vártam a napfelkeltét. Csend volt a vizen... a récéken kívül pár búbos vöcsök uralja a területet, igazán másra nem is számítottam. Amikor kezdett világosodni üres volt a látóterem... mit is vártam?! Csodát?! De péntek 13 van... mikor ha most nem?! Ahogy ezen merengek csobogás, berregés üti meg a fülem, és a horizonton feltűnnek a pocsoló, úszkáló kontyosok... sötét van még a fotóhoz.. egy videóval próbálkozok Kontyik napkelte előtt

A minőség nem az igazi, de az érzést átadja. Lassan közelednek... közben a parton fácán kakatol... a kacsák meg meg szaladnak, de nincs elég fényem az akciókhoz.



Néha egy egy felém veszi az irányt... óóó csak keljen már a nap! :) Nem bírom ki, ami beúszik, magas ISO-val elkezdem fotózni..


Ezaz! Megvan a kontyi, jó távra, és kezdenek melegedni a fények... micsoda madár, ahogy világít a kis sárga gomb szeme.. bámulatos, és itt van a memória kártyámon. Közben a madarak táplálkoznak, és mintha nászolnának is... megy a kergetőzés. Alakulnak a fények, na most kellene beúszni valamelyik gácsérnak... és tárááá...





A legszebb reggeli fényekben beúszott a nád fal elé egy selymes narancssárga sávba, ahol a víz a háttérrel eggyé vált! Igen! Ezaz! Ezért jöttem, illetve ilyenről álmodni sem mertem! Körülbelül 5 percig tartott a varázslat és utána olyan kemények lettek a fények, hogy el is csomagoltam a sátrat, és indultam dolgozni. Már az autóból elküldtem az LCD fotót a cimboráknak, akkora adrenalin volt bennem. Úgy tűnik nekem ezek a rapid projektek jönnek be, amit évek óta csinálok abba nincs eredmény :D

A pénteki fotókon felbuzdulva gyorsan építettem egy fix lest. Szokásos kis költségvetésű kunyhó, ami a célnak megfelel.





Jöhetett az éles bevetés, a "kontyis" lesből. (Nagyképűen így neveztem el :D). Párszor befeküdtem, de gondolom nem kell ecsetelnem, hogy egyszer volt Budán kutya vásár... a récék ugyan többször ott voltak, de a sátras képeket nem tudtam felülmúlni. Egy kis videó a táplálkozásról: kontyik a lesem előtt

Volt azonban más alany. Mint az elején írtam búbos vöcsik vannak még a tavon. Minden hajnalba láttam őket, de jó fényekben nem kerültek elém, így nem exponálgattam. Egyik hajnalon nekik is sikerült abba a 10 percbe érkezni amikor a szép fények becsúsztak a vízre...








Igazából semmi akció, de még ez a faj is hiányzott a galériámból. Jó kis mókák voltak, elégedett vagyok a képekkel. Itt vannak még a récék (Nem is értem, hogy miért nem mentek még tovább?!), lehet megpróbálom még... csak jó lenne valami akció is! ;)