December 31. van, az év utolsó napja. Ilyenkor mindig egy év végi csavargás volt a program a természetben. Most itt ülök a nappaliban a családommal a karácsonyfa és trófeáim árnyékában. Kint plusz hat fokot mutat a hőmérő, borús, ködös sáros idő van. Nincs is kedvem kimenni. A gyerekeknek megmutatom, milyen volt régen a december... bekapcsolom Rácz Gábor 1988-ban bemutatott, 12 hónap az erdőn című etalonná vált sorozatának decemberi részét. Ahogy Mécs Károly hangja felcsendül... igazi klasszikus!
Ha már nem mozdulok sehova, nézzük milyen is volt az őszünk, ami szinte a mai napig tart. Nehezen indult a szarvasok násza az idén.. a nagy meleg és a szárazság lehetett ennek az oka, de egészen hektikus volt. A kevés szabadidőm miatt, idén nagyon meggondoltam a kimeneteleket, és a helyszín szinte csak a saját területünkre korlátozódott. Első alkalmakkor nem is találkoztam bőgő bikával. Suta immár újra gidájával, illetve egy pár bakon kívül szinte üres kártyákkal tértem haza.. nem kell ezt még erőltetni gondoltam...
Az első jó bőgés 13.-n hajnalban volt, amit hallottam. Ekkor a Bükk lankáin már láttam pár daliát.
Hazafelé, és kifelé készül pár "melléktermék" fotó, de egy jó bőgő bikára megint várni kell pár napot.
Egyik este egy telepítéssel körbevett akácfoltra esett a választásom, az itt beállt bikát szerettem volna megnézni. Napsütésben indultam el a völgyben, lassan cserkelve. A bika már szólongatott a hajlat végében lévő akácból. Lassan odaértem és jó távra lehasaltam a fűbe. Vártam, néha én is bőgtem vagy tehénhangot utánoztam, de csak nem akarta megmutatni magát. Egy siheder csapos kiugrott és bejött ugyan a hangra, de nem rá vártam...
Fel alá járkált a csapatbika az akácban, de nem akarta megmutatni magát, és a teheneit se engedte ki. Lassan elérte a napkorong a hegy tetejét... na ezek se jönnek ma fotóra... amikor egyszer csak a bőgés megindul kifelé a tető felé... a fene, nem felém jönnek ki az akácból, hanem fel a tetőre. Ha már itt vagyok, felcserkelek és ha fény már nem is lesz, legalább megnézem kivel állok szembe. Amikor felérek látom a tarvadakat és a bikát is körülöttük körözni. Narancsosra vált az ég alja és elkezdenek a horizont felé vonulni, a bika rendületlenül bőg. Na ez még jó is lehet! Kiérnek és már kattog is a gép, persze csak halkan, hogy meg ne hallják!
Nem rossz bika, van még pár éve! Innentől már szinte minden kimenetelre meg tudok nézni bikákat.
Van amikor csak a tarvadakat érem kint, vagy kölyökbika érkezik a bőgésemre. Nem egyszerű, itt Borsodban a szarvas fotózás, ezt minden évben megerősítem magamban.
Egy ismerőssel is összefutok, melyet már nyáron is többször fotóztam a Cakkos fülűvel. Ő az még nyáron, barkában, bikacsapatban:
Bőgni egy benőtt szőlőkkel körülvett akácos, csipkés domboldalba állt be, ahonnan lejárt egy lucernára a tehenei után. Sajnos sok drótot összeszedett az agancsára, ami eleinte nem zavarta..
Sajnos az utolsó fények után mutatta meg magát, így csak az 5D iso tűrésének köszönhetem ezt a pár képet róla. Egyre több drót és jelölőszalagot szedett össze, amitől félni kezdtem, hogy felakasztja magát. Megnéztem még egyszer, amikor egy izgalmas ücsörgés végén a lemenő nap fényeiben kilépett a lucernára, majd pár kép után, mivel elejthető jó bika volt, terítékre került, de ez egy másik blogba való sztori.
Nehezen jutottam közel a bikákhoz, de közben rájöttem hogy a tájba illesztett bőgő bika is nagyon jól mutat, főleg a színesedő domboldalakban.
Egyik hajnalon kinn értem egy szintén több napja előttem visszaváltó legényt is, aki egy folyató tehenet kerülgetve egészen a napkeltéig előttem szaladgált.
Egy újabb hajnalon nagyon jó bőgésbe keveredtem. A domboldalban egy vadföld szélén ereszkedtem le az erdő mellett, amikor mellettem párhuzamosan egy kisebb rudli tarvad, fiatal bikákkal és egy villás tízes csapatbikával haladt. Gondoltam megyek velük lefelé a völgybe, aztán majd lesz valami. Közben a szembe domb tetejéről is kiabált 2-3 bika... na ebből még lehet valami. Leereszkedtem a patak partra, majd átlépve kicsúsztam a túloldalra, ahol a meredek oldalban ekkor sorjáztak le a szembe oldalról a szarvasok, majd mellőlem kilépve, a velem tartó rudli is nyomult előre.
A felső csapattal is egy villás bika volt, méretben egyforma a velem tartóval... na ha itt szerencsém lesz, ezek összefordulnak.. Közben a gyerekbikák is bohóckodtak...
Izgatottan exponáltam, hol az előttem játszó gyerekeket, hol a dombélre tartó két csapatbikát... a két háremőr elkezdett egymás mellett masírozni, közben bömböltek, ahogy a torkukon kifért, aztán agancs csattogás, de pont egy bokor takarásában...
Nem volt hosszú harc... két csörte után a vesztes bika meglódult felém, majd nyomában a győztessel, mint egy gyorsvonat közeledett a váltón amin álltam. Leguggolva nyomtam a gombot, de ezt a sebességet a sok szétrebbenő szarvassal nem bírta lekövetni a fókuszom... pár kocka talán használható. Végül nem gázoltak el, tőlem úgy 10 méterre elfordultak :)
A riadalom után a körülöttem sündörgő gyerekbikák is elkezdtek szarvasbőgést játszani...
Ezután az izgalmas reggel után pár nappal el is csendesedett az erdő. Eltűntek a lebőgött bikák, mintha üres lett volna az erdő. Napozó bakokat láttam már csak a bágyadt délutánokon, miután kipihenték a fáradalmaikat..
Ezután bejött a ködös nyirkos október, november... ilyenkor már nem sok kedvem van fotózni, nem nagyon van mit.. dámos helyem ugrott pár éve, valami gerilla fotós miatt, így a barcogást idén sem élvezhettem.. Marad pár hajnali séta a területen...
Eljött a december is, de csak nem akar tél lenni.. egyik nap esett pár centi hó. Szerencsére nálam volt a gépem és legalább napközben a munkahelyen összeakadtam pár őzzel, így sikerült egy téli képet készítenem! :D Ennek is örülni kell!
Köszönöm, ha elolvastad és figyelemmel kisérted a képeim egész évben! Boldog Új Évet Kívánok! Lesi
Coolkirály!
VálaszTörlés