Még zöldel a nyárfa az ablak előtt..."
Petőfi sorai jutnak eszembe, ahogy véget ér a szeptember. Az erdő lassan elcsendesedik. Pár bika kiabál még, próbálnak a fiatalok is érvényesülni, de a korosabb daliák már fáradtan legelésznek...elég volt nekik a az elmúlt három hét szerelmes szaladgálása, feszültségei. Megvívták harcaikat, megtették amit a természet megkívánt tőlük a fajfenntartás érdekében. Az őz bakok előkerülnek, ők mostanra pihenték ki az augusztusi fáradalmakat, a többiek még előtte vannak..dámok, vaddisznók, muflonok.
Rászánok még pár alkalmat a gím bikákra itthon, és a Dunántúlon is. Szép lett a szeptember vége, langy meleg, őzek ácsingóznak a sárga jágerkenderben, róka sziesztázik a bokrok alatt. Fiatal bikák játszadoznak előttem egyik hajnalon, de itt még nem érezni az erőt, a dinamikát... minden lelassul, még a legyek is bágyadtan repülnek, közben az erdő szépen kiszínesedik. A disznók feketednek, már téli szőrben pompáznak, készülnek a hideg időkre... fiatal kan sétál előttem, mikor gyanús leszek neki szembefordul, majd ahogy jött úgy el is oldalog. Érdekes jelenetet csípek el egy másik hajnalon. Egy suta a gidájával legelészik, amikor a közelébe ér egy másik suta. A gidás nagy vehemenciával a testével nekiugorva űzi el az érkezőt. A kép nem lett valami jó minőségű, de a dokumentáció kedvéért megmutatom. Végezetül jöjjenek a képek, ha már fotós blog! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése