2018. augusztus 1., szerda

Nyár-őzhívás

... fülledt nyár van. Fotós szemmel eléggé uborka szezon. A növényzet magas, a madarak fészkeikben... ilyenkor nem sok téma van ami mozgatna. Idén sincs ez másképp. Azért néha be be esik valami...
Egyik nap körutamon nagy fakopi hangja üti meg a fülemet. Nagyon kiabál, majd ahogy figyelem a fák között kiszúrom az odúját is... szóval ez a nagy veszekedés oka. Gondoltam megnézem mit lehet belőle kihozni. Nem kapkodtam a tervezéssel, aminek az lett az eredménye hogy pár nap múlva ki is repültek a madárkák... :) Pár kocka azért született róluk:





A nyári gyakori viharok felkeltették az érdeklődésem, így egyszer egy villám fotózással is megpróbálkoztam a házam mögött.




Érdekes sport ez, egy próbálkozásnak jó volt. :)

Új jövevény érkezett hozzám Polli kutya személyében, aki szintén elrabolta a reggeleimet illetve esti barangolásaimtól az időt. Ugyan nem természet fotó, de megmutatom. :)




Mivel augusztus elsejét írjuk, illene szólnom az őzekről is. Pár napja beindultak az agancsos lovagok, a 35 fokokban lógó nyelvvel kergetni a sutákat a faj fenntartási ösztöntől tüzelve.

S-hez látogattam el, jó volt már egy kicsit kimozdulni, egy közös fotózásra.. Első tarló és lucerna találkozásánál páros legelészik...messze vannak, sípra nem reagálnak így tovább állunk. Virágos rét következik, na ez már mindjárt más... Páros perdül ki elénk, és a bak vadul hajtja a sutát. Kattognak a gépek, de a bak rutintalan... hiába áll meg neki a leányzó, nem jön össze a nász.




Közben egy suta is színre lép a gidájával... róluk is exponálok.



Miután kiürül a tánctér szétválunk S-el. Várok egy kicsit, majd gida hanggal próbálom visszacsalni a párost. Végig fújok pár strófát, de sikerül kicsalnom őket...


A kergetőzés hevében eltávolodnak... utánuk lépek, de a baknak gyanús valami.. nincs mit tenni ráfújok suta vágyakozóval... és csodák csodájára beszalad... pedig a sutát nem szokták otthagyni holmi sípolásra...




Napraforgók között cserkelek tovább egy lucerna felé... gébicsek röpködnek körülöttem...


Lucernára  kiérve sugárgombás sutára megyek rá, de nem tudtam értékelhetően megörökíteni. Ismét virágos rét felé veszem az irányt. Kör bálás kaszáló tele színes virágokkal...ez a környezet mindent megér, csak valami alany érkezzen. Hívni kezdek egy bála mögül, majd látom is hogy egy udvarló indul meg az irányomba...szépen zsinórozik befelé..

https://www.youtube.com/watch?v=cMqcHoSQeYo

Egy idő után fotóra váltok, és próbálom szépen belekomponálni a tarka körítésbe. Közben hallom, hogy S is sípol valahol, de a bak szépen közeledik...








Miután kiszórakoztam magam, és bak csalódottan tovább állt, S is előkerül. Majd másnak érkezik az alábbi fotó tőle:


Túl messzire ellát ez a kályha cső! Vagy nem is volt olyan messze?! A "láthatatlan őz fotós" :)

Együtt ballagunk vissza a kocsi felé amikor egy korosabb bak kerget egy fiatalt elénk. Próbálom az öreget megcsípni... 2 bála között sikerül...


A nap már lebukik mikor a kocsi mellett az első pároshoz visszaérünk. Próba szerencse alapon rájuk sétálunk a nyílt terepen, majd hívunk... felállnak... kergetőznek... de nem sok közük van a síphoz. Itt se jött össze a borítás... és közben be is sötétedett...




Jó móka volt! Újra megjött a kedvem is a fotózáshoz! :)

Másnap reggel a lakóhelyem környéke következett. A táj siralmas... kultúra mindenhol, tárcsázás, tarló, árva kelések..sehol egy virág, egy fasor, ami hátteret adhatna... Mozognak az őzek, de egy bakot tudok értelmesen lencse végre kapni...


Este távolabb gondoltam szétnézni, de teendőim miatt megkések... megállok útközben mielőtt lebukna a nap. Repce árva kelés és gazos szélén látok őzet mozdulni. Gyorsan átkapcsolok négykézlábba és amíg tudom lopom a távot a nyílt tarlón. Mikor látom elém kilépni a sutát, hasra vágom magam. A táv 30 méter, nem kell sípolni... lovag is érkezik mögötte... nem is rossz bak, pont a lebukó nap fényei simogatják az oldalát... csak az a fránya falu a háttérbe... nehéz komponálni.






Persze egyből kiszúrtak, de azért körbejárnak... később látok még egy párost, na őket majd reggel megvallatom, mert lement a nap.

Reggel a két kukorica közötti tárcsázáson keresem a párost. Megint nem volt időm szebb helyre kiérni, be se öltözök, csak farmer, póló, munkába menet. Kiszúrom őket a kukorica szélébe pihenni, elindulok a szélső sorba. Valami gyanús lett a baknak, mert ellenfélnek vélt, és rám rohant... olyan gyorsan megérkezett hogy nem tudtam exponálni, csak mikor elperdült és megállítottam :)


Mivel a suta a helyén maradt, így mentem még és róla is készítettem egy fotót, majd megindultak a bakkal együtt a másik táblába...




Mozgalmas napokat élünk ilyenkor, ennek van szezonja, de belátom hogy csak szép helyen érdemes keresni a lovagokat... ezt a sivár tájat nem erőltetem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése