Ünnepnapok

Miután az őzek letudták a szerelmes kergetőzésüket, indulhat a természetfotósok ünnepe, a szarvasbőgés. Minden évben izgatottan várjuk, hogy a meghűlt hajnalokon, mikor kiabálja először a koronás király szeremét a párába. Valami változás kezdődik ilyenkor. A nappalok még melegek, de már valahogy nem az igazi. Hajnalban jólesik a pulóver, és pára üli meg a völgyek hajlatait.

Idén augusztus 28.-án indultam el először. A hőmérő 8 fokot mutatott... alakul. A szarvasok még együtt, nagy rudliban játszadoztak a félhomályban, de ott.. a kukoricás másik végében már megszólalt egy bariton... Fények híján, egy videóval próbáltam megörökíteni a bikarudlit.

Két reggel figyeltem őket, de igazán értékelhető kép nem készült. Szokásos borsodi hangulat... sötétben minden visszavált.

Idény elején iktattam be idén a dunántúli kirándulást, mielőtt barátaim is elkezdenék a vadásztatást. Idén sem csalódtam... itt már hó elején is zeng az erdő, és a bikák is fotogénebbek, nem olyan szégyenlősek... Első délután ez a két bika került lencsevégre:

Hajnalban is akcióba lendültem, bár az idő csepegősre fordult... Azért akadt látnivaló...

Napközben kipróbáltam egy 500as lencsét egy nyiladékon ácsingózó dám pároson... hát igen... más kaliber...

Délután egy nagy zivatar után egy rövid kör még belefért, mielőtt teljesen bőrig áztam... kalandos kis hazaút lett. Azért pár szarvas eső után is kijött a rétre...

Miután hazaértem egy kis szünet következett. Itthon később indul be a bőgés, így 15.-e előtt nem is próbálkoztunk. Ezután egy vadász barátomat kísértem, így a fotózás háttérbe szorult. Amikor be tudtam szúrni egy napot, jöhetett egy hajnali fotózás...

Még sötétben értem a rétre, fagypont körül a hőmérséklet. Jól bőgnek a bikák, egy nagy hangú közvetlenül előttem. Látom is a bikát, szép koronás, koros bika, de nem szereti a napsütést... ideje korán távozik, fotóra még esély sincs. Egy fiatal versenyző tűnik fel a lapos végében. Közelebb cserkelek egy kicsit, majd várok, mi történik. A bika nézelődik, keresgél... behívom...

Mikor fotózható távba ér, átváltom a gépet. Sajnos fény még mindig nincs... 20 perc múlva kel a nap, de a hegyek akkor is beárnyékolják a rétet. iso 1250-el készülnek a képek...

Vicces, ahogy bőgni próbál a gyerek bika...

Érdekli a tehén hang... bamba is még... portréig jön...

Miután megunja a dolgot elballag, de minden nyekkenésre visszafordul.

Maradok még egy kicsit, hátha mozdul még valami. Egyet egyet belebőgök a levegőbe. Az előző kis bika nyomán újabb fiatal versenyző érkezik.. valószínűleg a nagy bika mellék bikái voltak... Eljön ez is egy darabig a tehén hangra, de hamarabb megunja...

Nem volt rossz a hajnal, de egy kis fény nagyon hiányzik, mint mindig...

Ezután megint kísérős alkalmak következtek. Bőgtek még a bikák, de már egyre fáradtabbak a legények... Egy egy fotót csinálok azért, ha van rá lehetőség.

Elérkezett az október is... még egy utolsó próba...

Hideg van a réten, csak bika nyekeg... ők is fáradtak, néha néha szól egy egy nyújtottat. A dárdás villás kis bika mászkál előttem a négy tarvaddal, amit behívtam. Ha ő a tehenek közelébe jut, akkor komolyabb bika már nincs a közelben... nem is találkozok egyel sem. Egy kis csapos mászkál  réten, akit kicsit közelebb csalok, majd vele együtt az idei bőgést is elnyeli a hegy...

,,,erre a szezonra elég volt. Jövőre új kalandok, új bikák várnak!