Nagy reményekkel indultam a hónapnak. Egy pihentetett terület, kaszálók, tölgy telepítések, jágerkender, öregerdő vágással... minden adott volt. Már első kimenetel alkalmával egy jó tizennégyes bikával találkoztam.
Hordtunk ki a rétre répát, almát, ami szépen fogyott is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy ez Borsod, mindegy mit csinál az ember. Teltek múltak a hajnalok, de pár rövid videón kívül nem akartak jönni a képek. A hangulat varázslatos, a bőgés megy, de a bikákból csak villanásokra részletek kerültek szem elé.
Amikor benyekegtem valami fiatalt, akkor sem volt még elegendő fény egy szép képhez.
Közben találkoztam disznókkal, őzekkel, volt köd, pára...
Egyik reggel megtörni látszott a rossz széria, ugyanis egy kisebb bőgő gócban sikerült annyira ingerelnem a nagyhangút, hogy kilépett elém az útra egy expóra. Még jó hogy hátráltam kicsit, így belefért a jó tizenhatos bika.
Fellelkesedve az alkalmon sikerült megint mennem pár nulla expós kört :)
Aztán jött egy eredményes reggel. Szürkületben még egész jó bőgés volt, de már csak az erdőből. A répáról már megindultak a hegy felé, így én is arra tartottam. Amikor bőgve sétáltam egyszer válasz érkezett a telepítésből. Lehúzódtam de már láttam is a közeledő agancsárt. Mivel nagyon közel jött volna abbahagytam a bőgést...pár másodperc fülelés majd kicsit távolodva haladt a legény egyenesen az útra. Amikor kiért ráböffentve szépen befordult pár kocka erejéig, majd tovább ballagott vetélytársat nem látva.
Ezután felmentem a vágásba a bika után, ahol ő bőszen bőgni kezdett (előttem bezzeg nem!). Nekiálltam én is ingerelni. Ugyan a fotózott bika nem mutatta már magát, de egy csapos gyerek előóvatoskodott.
A kicsit is becsülni kell na! :) Már jó fél órája vitatkoztam a bikákkal szarvas nyelven, néha tehén hangokkal fűszerezve...gallyat verve (eljátszottam egy komplett tarvad rudlit csapatbikástól mellékbikástól), de a nagyhangúak csak nem akartak lejönni. Utánuk menni esélytelen lett volna a sűrű terep miatt. A nap már szépen besütött a vágásba amikor recsegés ropogás, na végre érkezik valami... hát nem a nagyhangú...
Egy második agancsú ifjonc... de legalább portréra jön... Miután gyanús neki a helyzet de beazonosítani nem tud eliramodik, de újabb hangokra újra újra beforog...
Semmi komoly szarvas, de legalább bikák, és volt mit exponálni. Na ezután ismét erős visszaesés következett... fotó nélküli kirándulások... Volt amikor egy bakra sikerült rámenni, de a nagy hajlongásba úgy maradtam :) azt hittem a kocsiig se bírok elmenni.
Egyik este dagonyáról induló bikára mentem rá bőgve, de a sötét erdőben ő is csak egy expót engedett az úton... hiába bőgött ott mellettem fotózhatatlan volt...
Múlt hét második felében egy nagy zápor közepette elkészült az utolsó bika fotóm is ebben a szezonban egy dárdás hatosról, ami megint nem törné össze a mérleget.
Ezután egyik napról a másikra teljesen megállt a bőgés. Még háromszor kimentem, de már egy nyekkenést sem hallani, a tarvadak egyedül legelnek, néma az erdő... egy évig megint...
Gyönyörű lett, Gáborom
VálaszTörlésKössz drusza!
Törlés