Ahogy tavaszodik, az ember fia egyre jobban vágyik ki a meleg szobából. Jól esik a frissítő hajnali levegőben leskelődni az ébredező természetet. Idén néha túl frissre is sikerültek a hajnalok, nem egyszer mínusz 7-8 fok sem volt ritka. Nemhogy a combommal törtem a jeget a lesig, de volt amikor a les előtt még 15 méter szélesen jégpáncél következett. Na nem baj, ilyenkor vonulnak a tarka kacsák, ilyenkor kell menni. Az északi récék egész hamar nászolni kezdenek, ilyenkor pezseg a víz a különböző sípoló, fröcskölő, hápogó madaraktól. Első kimenetelnél a tőkések jeleskedtek. A kiülő még mindig működik, a les is jó állapotban lebegett a nádban.
Következő alkalommal nagyon hideg volt. Nem baj, gondoltam, majd kiülnek a jégre. Azt ugyan nem tették meg, de így sem volt rossz a jég előtér. Most a hattyúk és a nyári ludak parádéztak. Érdekes, hogy mindig más faj viszi a prímet.
Egy gyengébb reggel is becsúszott, amikor szárcsa bohóckodott a kiülőn:
Megnéztem egy estét is, de nem az igazi, úgyhogy hanyagolom. A következő hajnalom megütöttem a jack potot. Előző nap már láttam kercét a tavon, nagy vágyam lencsevégre kapni őket. Sikerült már, de csak átszíneződő, fiatal gácsért. Most azonban bejött a dolog. Először a vöcskök produkálták magukat. Ment az ajándékozás és udvarlás:
Néha kisebb rokonuk is benézett a les elé. Olyan közel tudnak felbukkanni, hogy néha várnom kell, hogy távolodjanak el a közelponton belülről. :)
Tulajdonképpen már ez is elvitte volna a reggelt, de ekkor jött a meglepi. Balról récék közelednek... hoppá fekete fehér is van köztük... 3 tojó és 2 gácsér kerceréce közeledik... csak gyertek... gyertek!!! el ne kanyarodjatok! És jönnek mintha zsinóron húznám őket. Közben udvarolnak, szedegetnek, lebuknak... a gép pedig elkezd zakatolni, amikor jónak ítélem a távot.
Ez az a sorozat az, amire vágytam. Megérte a korai kelés, a fagyoskodás reggeleken át.
Legközelebb ismét nagy reményekkel gázoltam a vízbe, de a kerce csapat már tovább állt :( Ez a csoda egy napig tartott. Tudom van ahol nem nagy szám ez, teljesen mindennapi faj, de mindenhol az a kuriózum, ami ott ritkán fordul elő. Ismerőd kerregés üti meg a fülem, nyomulnak a böjtik.
Persze a kis vöcsik és a ludak sem maradnak el.
Ahogy megyünk bele a tavaszba, úgy jelennek meg a nagy gázlók is a kiülőn.
Egyik reggel egy csapat csörgő is tiszteletét teszi. A lesből kipergett rovarokat szedegetik a vízről, pár méterrel előttem... nem rossz élmény figyelni.
A barna rétihéják is megjelennek vijjogva a tó felett.
Az utolsó két reggelre megjelentek a kormoránok is. Nagy lendülettel kezdtek előttem halászni, azonban olyan gyorsan elnyelték a felbukkanó madarak a halat, hogy mire odakaptam a lencsét már lemaradtam a jelenetekről...:(
Ezután megtörtént az, amire gondolni se mertem. Egyik reggelre eltűnt a kiülőm... :( Ez egy természetesen bedőlt fa volt, amit 2 évig megmozdítani sem bírtam, de úgy látszik az idő vas foga és a víz megtette a hatását, és elkorhadva elúszott. Megtört a lendületem és fel is adtam erre a tavaszra a vizes lest. Úgyis jönnek a bakok, kakukkok. Azóta pótoltam a kiülőt, de ilyenkor már nem pezseg úgy az élet a vízen. A kislibákhoz mondjuk még lehet visszanézek :)
Ez jól sikerült Lesitesó! ;-)
VálaszTörlés