Folytatódtak a hajnali vizes kalandok. Nem kellett idén kivennem a tutajt. A libák törzsvendégek a kiülőn, és a vöcsik is folyamatosan a les előtt úszkálnak. Minden reggelt elvitt valami faj. Voltak szép napkelték, csepegő eső, köd, pára, minden ami kell. Zöldülni kezdett a nádfal, a szembe domboldalban a vetés, majd egyszercsak sárgába borult a víz, amikor a tó körüli repcék virágozni kezdtek. Ahogy telt múlt az idő a színes kacsák helyét a nagy gázlók váltották. Jöjjenek a képek:
A reggel általában ugyan azon koreográfia szerint zajlottak. Sötétben érkezem, bevackolok a tutajba, fekszem 2-3 órát, amíg a szép reggeli fények tartanak, majd irány haza a földeken keresztül, hátha összefutok valami érdekessel. Egyik ilyen alkalommal a patak parton egy bagolyra lettem figyelmes. Egyből felismertem a réti fülest, ami előtte még soha nem láttam, készült is gyorsan pár kocka:
Másik érdekes eset amit kiemelnék, egy borús hajnalon volt, amikor a nádfal előtt cirkáló barna rétihéják egyiket bevágott a nádba. Azt hittem fészek anyagot szed, ezt el is könyveltem magamban, azonban kis idő múlva újra jött, ekkor már rákészültem. Újra lecsapott és valamivel a karmai között távozott. A képeken láttam hogy egy döglött halat vett ki a nád közül. Sajnos a kivétel pillanatában egy nád takarta a szemét, így 2 kockával későbbi mozdulatot mutatom meg:
Még bent van a les, de már nem járok bele... párhuzamosan az esték már az őzbakoké voltak, és szép lassan hanyagolni kezdtem a tavat. A következő posztom már az agancsosoké lesz. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése