Egy új területen barangolok, őzeket, nyulakat fotózok, nyárra érkező madaraink lehetséges helyeit keresgélem.
Fácánoknak is etetek egy helyet. Munkába menet útba esik a rét, így többször beülök a napfelkeltére. Készülnek képek, de a megálmodott helyen még nem dürrögte el magát az alanyom.
Beindult az élet a vizes fronton is. Hihetetlen a hely... a hajnali párából feltűnő árnyak... a vízimadarak hihetetlen hangjai, ahogy ébred a nádas... nehéz szavakba önteni, át kell élni. Ugyan kell érte szenvedni, de az életben semmi nincs ingyen. Van amikor töröm a jeget a combommal olyan hideg van még, a pár óra raklapon lebegés se olyan kényelmes az alkalmi ladikokon, de valamiért mégis minden évben újra elindulok...
Megtaláltam tavaly is fotózott bakokat... áprilist írunk már... jól esik a langy melegben a vetésekben csúszni mászni, hiányzott már ez a fajta cserkelés. Bár a bakok csuhája elég molyrágta ilyenkor, az agancsok is fakók, de azért mégis elindul a fotós.
Újra találkoztam ürgékkel. Ismertem ezt az élő helyet, de az utóbbi két évben nem volt már ürge. Idén a fiammal kimentünk meglátogatni őket. A helyzet iróniája hogy rá pár nappal véletlenül beleakadtam egy akkora ürge telepbe, hogy csak úgy spriccelnek szét a kocsi előtt amikor arra járok :D
Az itatónál lévő lest felraktam egy emelvényre. Hátha idén is valami elfoglalja az odút. Úgy látom seregély lesz a lakó... bankát várok, de ha marad a seregély az se baj. Bankára még van pár odúm kirakva :)
Van téma bőven, csak a szabadidő kevés hozzá...
Ezt a megjegyzést eltávolította a blog adminisztrátora.
VálaszTörlés