Visszanyúlnék egy kicsit az időben. Miután lementek a tavaszi őzbak vadászatok, igazából a nagyvadfotózásban egy kicsit holt idő következett. Sanyi barátom jobbnál jobb vizes fotói láttán kedvet kaptam, hogy kipróbáljam én is ezt a műfajt. El is látogattam 2 alkalommal egy kis vendégségbe. Az első délután 17 óra körül szálltunk ki az autóból a tetthely közelében. Mellcsizma, ásványvíz, fotós felszerelés és indulhat is a móka. Egy nádfal szélében áll a les, amibe beveszem magam és várok... nem kell sokat... a madarak beindulnak, elő-elő bújnak a nádrengetegből:
Először egy szárcsa csibe jelenik meg...
majd egy kócsag kezd halászni...
szárcsa anyuka is előkerül...
aztán egy tőkés család...
kisvöcskök úszkálnak, már ők is fiókákat vezetnek...
majd a lemenő nap fényeinél megjelenik egy bakcsó és beül az előttem lévő ágra..
Nagy és új élményekkel értem haza, de úgy gondoltam még egy próbát szeretnék tenni, így egy héttel később megismételtem a kirándulást.
A történe hasonlóan zajlik. Fajbőség, jó mozgás ez jellemezte az élőhelyet. Sajnos ekkor a fények nem voltak a legszebbek, de szinte minden fotózott faj újdonság nekem.
Mielőtt elérnem a vizet őzbakocska áll velem szemben az úton...
a madármozgás jobb mint az első alkalommal... kisvöcskök...
erdei cankók...
szürkegém halászik... egészen közel kerül...
feltámad a szél... a bakcsó igencsak billeg az ágon, de akkor is egylábon áll...
a végére nyári lúd érkezik az optika elé, de olyan sebességgel, hogy nem tudom lekövetni a zoommal...
Ez a délután is szépen zárult. El is döntöttem, hogy keresek egy élőhelyet és saját leshelyet építek. A saját munkának mégiscsak édesebb a gyümölcse...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése