Barcogás

Egy héttel a legutóbbi fotózásom után, újra felkerekedtem, immáron vadászbarátom társaságában, ugyanis érkezett a telefon, hogy beindultak a ködlovagok, és olyan az erdő, mint egy méhkas. Sajnos az időjárás nem volt kegyes az elmúlt napokban, annyi víz leesett, hogy a kijutás a területre is kétségessé vált, de nem rettentünk, el és nekiindultunk.

2015.10.20 hajnal, cserkelés

Sötétben érkezünk, permetező eső, hol jobban, hol csendesen veri az ablakot. Nem valami jó kilátások, de ilyenkor ki kell használni a lehetőséget. Hétvégén egy szerencsétlen balESETnek köszönhetően az objektívem a szervízben pihent, így S barátom kölcsön obijával indultam neki a reggelnek. Ahogy kiszállunk az autóból az erdő mellett már hallani, hogy megy a  műsor a barcogó helyen, több bika mondja a magáét. Beosonunk rájuk, az eső csepeg. Nem akar világosodni... három bika barcog előttünk, de a sűrűben nincs tiszta pozició. Egy hasadlapátú van legközelebb, több tarvaddal forog. Az élmény nagyon jó, de ábrázolni nagyon nehéz. Egy gyenge kísérletet teszek:

Iso 1600; f2,8; 1/20s, ki van facsarva a gép. Amikor kiürül a tánctér elindulunk a teknők felé. Menetközben a szemem sarkából látom, hogy a hasadt lapátú egy másik bikával érkezik vissza az udvarlás helyszinére. Gyorsan lebújunk, közben az eső rákezd, a két bika pedig egy pillanat alatt összefordul. Csattognak a lapátok, repül az avar a levegőbe a felkapált sárdarabokkal együtt. Egyből kapcsolok... a verekedő bikák csak egymással vannak elfoglalva, így szinte futva bemegyek rájuk 25-30 méterre, innen figyelem a harcot. Életre szóló élmény!

Majd száz expóból talán ennyi elfogadhatót találok, sajna a fényhiány ilyen az erdőben! Azért remélem átmegy valami az élményből! :) Ezután indulunk vissza a kocsihoz, majd irány a munka. Teljesen átáztunk, még délután négykor is vizes alsónadrágban ülök az irodában...

2015.10.21 délután, cserkelés

Újra próbálkozunk, de ezúttal engedélyt kérek hogy külön utakon járjak, így a fotó lehet a fő célpont. Nagy reményekkel indulok el a kocsitól, ellenkező irányba mint amerre a vadászok. Kb 20 métert teszek meg, még pakolászok mikor egy bika lép ki elém. A csatorna partra tart, szomját szeretné oltani. Az erdő tényleg mint a méhkas úgy zsong a bikák hangjától. Benne vagyok a javába...
A nyílt részen próbálok rámenni a bikára, enged egy darabig, de csak 300mmel vagyok, úgyhogy nem vagyok elégedett a távval...

Félszárú bika, úgy látom barkában törhetett le a szár,így dolgozott még a szemágra egy kicsit, mintha erősebb lenne mint az ép. Csak gyanús leszek egy idő után és visszaballag először az erdő szélére...

majd az erdőbe...

Micsoda kezdés, még látom az autót... Befordulok én is az erdőbe és egy nyiladékon, majd egy sűrűn át haladok a legközelebbi barcogás irányába. Meg is látom a bikát, sőt menetközben is látok, de ezek a bikák nem akarnak fényképezkedni, mindíg a sűrűben, takarásban udvarolnak. Kinézek egy nyiladékot, a bika a tarvadakkal a teknőn 80 méter körül nyomja, várom hátha kimozdul, 15-20 percen át nézem őket egy fa tövéből, de nem akarja ezt a szivességet megtenni, csak a tehenek mozognak...

Ezután kezdődik a szerencsétlenkedés. Ide oda mozgok a barcogó bikák között, szinte mindegyiket megnézem, de egyszerűen nem tudom lefotózni őket, a szép tiszta hely és a barcogó bika valahogy sosem akar egy képre kerülni. Egy bikát sikerül még viszonylag nagy takarás nélkül fényképeznem, de nem vagyok elégedett...

Be kell látnom, hogy ez sem könnyebb semmivel mint a bőgő gímbika. Megnéztem 9-10 bikát, de nem készült épkézláb fotó! Barátom sikeres volt, úgyhogy ezzel úgy tűnik számomra véget ért ez a barcogás. Ha lesz még lehetőség mindenképpen élek vele, ha nem akkor talán jövőre!