2016. március 12., szombat

Melléktermékek

Eső, belvíz, áradt patakok, tocsogó hegyoldalak... körülbelül ez jellemezte eddig márciust. Ahogy egy egy délután kibukkan a nap a vadakkal együtt engem is kicsalogat egy kis sétára a friss levegőre. Célpont a fehér suta. Tartja a helyét, de soha nem onnan jön ki ahonnan várom. Idén még normális távról nem sikerült fotóznom sajna, de a sikertelen cserkelések, várakozások alkalmával, valami azért mégis mindíg kerül a kártyára.
Egyik délután, végre egy kis napsütés, neki is vágok a hegynek. Elülső oldalon nincs kint, másik oldalon a völgyben megtalálom egy garád szélén legelve. Ahogy közeledek belép a takarásba, nem baj, majd kijön még. Leülök egy magasles lábai közé és várok. Róka lép ki a bokrok közül, félkeresztben de közeledik, hátrafelé figyelgetve. Fotózgatom, de ahogy el akar fordulni, rá kell cincognom, erre mintha zsinóron húznám, bejön 3 méterig!









Miután elment két agancsozó jelent meg a szembe domboldalban, módszeresen végighajtva az erdőt, amjd rajtam is körbeautózva, így én is távoztam, lévén kiürült a játszótér...

Egy hét múlva megismételtem a kirándulást. Felső oldalban a kidült les előtt bak legelt, a fehéret nem látta. Odacsúsztam a bakhoz és vártam...


Egy nagy őrgébics vadászott mellettem, de nem enged soha közel magához...


Miután nem mozdul semmi gondoltam megnézem a völgyben a kint fekvő bakot a sutájával meg a gidával ott, ahol a rókát behívtam előző alkalommal.
Mire leérek átmennek a garád másik oldalára. Utánuk lopakodok, de látom vissza fognak jönni. Lefeküdtem, gondoltam elém jönnek... így is lett.





Egyszer valami belső sugallattól vezérelve oldalra nézek és már kezdek is számolni magamban...


... ahol előtte feküdtem, a kidőlt les mellett, ott vigyorog ráma  fehér suta... :)  A nyílt platzon fekszem, esélytelen innen a közelébe kerülni... na majd legközelebb.. ha kisüt a nap! :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése