Egy reggel, két bak

....másnap reggel a tegnapi jó mozgáson felbuzdulva megálltam munkába menet egy kis fotózásra. A legutóbbi helyre mentem, de mielőtt elhelyezkedtem volna, mintha valami leugrott volna a tarlóról. Nem baj, megvártam a napkeltét és a legszebb fényekbe kezdtem hívni a szerelemtől elvakult bakokat. Csak hívtam és hívtam... de semmi nem érkezett. Nincs mit tenni, tovább kell állni. A garád mellett elsétáltam egy darabon, majd miután a bokorsor a nap felé fordult bekukkantottam az eddig nem belátható részbe... kereső bak a napfelkeltébe... gyors elhelyezkedés és kezdődhet a móka..

... első strófa után a bak felkapja a fejét és mint egy vizsla fut befelé. Amikor olyan  40 méter körül lehet, beugrik a garádba.. de pár másodperc múlva ki is ugrik onnan egy sutát kergetve... Azt hittem elviszi a suta, de egy félkör után egyenesen felém veszik az irányt. Szépen lehet fotózni, bár az ellenfényből egy kicsit kikeverednek...

Van előttem egy hajlat a tarlóba, repül bele a bak. Amikor a felém eső oldalán előbukkan, már csak vágatlanul tudom fotózni, amíg ki nem lóg...

Szépen körbejön rajtam, beér ráeső fénybe is...

Gyanús neki a dolog, rámriaszt, majd hagyom visszasétálni...

Ahogy a fotó alanyom távolodik, egy másikat veszek észre a tarlón, aki szintén a hívásra figyelt fel. Hiába hívom, nem jön. Nincs veszteni valóm, úgyis mennem kell dolgozni így elindulok rá...közben néha megfújom a sípot így teljesen elbizonytalanítom. Amikor beérek negyven méter körül, Ő is elindul felém...

Nem tud hova tenni így körbefut...

Miután visszaért a kiindulási helyére megint megállt...valami nem kerek. Egyszer csak suta emelkedik ki mellőle a parlagfűből. Szóval ezért nem akartál te eljönni onnan!