Őznász késői kezdéssel

A perzselő nyári napok után a fotós és erdőt mezőt járó ember már az őzek nászát, az üzekedést várja. Így volt ez idén is! Reggel munkába menet a tarlókat lestem, van e már valami jele az őzek szerelmi játékának. Mindenki azt várta, hogy ebben a forróságban, idén hamar beindulnak a bakok, de a viharokkal, frontokkal tarkított időjárás miatt, nem így alakult. Július közepén már kijárogattam a területre nézelődni, de semmi, nem hogy üzekedésre utaló jelet, de még őzet se láttam sokszor. Nagy volt a vihar előtti csend. Nem is igazán készült értékelhető kép, egy-két mellékterméken kívül...

Az úton átszaladó őz fotó 4 kockából álló panoráma. Jobbára útközben kocsiból fotózgattam, de azt tudjuk, hogy ennek eredménye álltalában nincs.

Ahogy közeledett a hó vége, már megpróbáltam sípolni, de az eredmény nulla. A Mátra lábánál vendégeskedtem, de semmi nem mozdult ott sem a sípra, hiába láttam őzeket.

Munkahelyemre menet két tarló mellett vezet az utam, egyit reggel itt szántam egy órát a mindíg kint látott őzeket elcsábítani. 28.-át írunk, de az eredmény még mindíg siralmas. Bakok, suták egyedül, a hívás eredménytelen.

Eljött az augusztus. Nincs mese, mostmár valaminek történnie kell. 2.-án elindultam felderíteni a fehér suta helyét, hátha síppal a közelembe tudom hívni. Mikor megérkezek bárányfelhők tompítják a napsütést, aminek örülök, mivel még kora délután van. Ahogy közeledek a kiszemelt helyem felé birka kolompolás hangja erősödik mögülem...csak nem...de! Jön utánam a nyáj, és elkezdenek legelni a kiszemelt helyemen... na ez jól indul. Akkor újratervezés... irány a patakpart. Első helyen meglátom a legutóbbi posztban szereplő bakot, szinte méterre ugyanott, ahol akkor láttam. Elkezdem hívni, de azonkívül hogy megnéz magának semmi nem történik...

Indulás tovább. Patakparton megyek kétszáz métert majd újra próbálkozok. A második strófa után bak repül a szemben lévő erdőből, és futva közeledik...na végre... az idei első... Bejön 70-80 méterig majd megáll, elkezd legelni.. kiérti ezt?!

Mikor visszafordul az erdő felé úgy döntök a felszerelést hátrahagyva rácsúszok. Ez sikerül is, és onnan újra hívva megint elindul.

Körbeszalad rajtam, amikor kiszúr... sajnos a magas gaz mindíg belóg a gépem elé, felemelkedni pedig nem merek.

Amikor visszaszökken az erdőbe és megfordulok, gyorsan vissza is lapulok. Mögülem másik bak is érkezett a hívásra, ami már gyanúsan figyel.

Fiatalos legény, a hívásra elhozza a kíváncsisága...

Sajnos bejött mögém a nyomomra és ott szagot kapott. Na. Ez már végre valami üzekedésre emlékeztető dolog.
Továbbsétálok és a patak másik oldalán ismét őzeket veszek észre. Bak egyedül, és egy suta a gidájával. Nem reagálnak a sípra. Továbbcserkelve belebotlok a második beugró bakba egy tarlón, de már nem tudom becsapni. Ezután megint üres hívás következik. Visszafordulok a kiindulási pontom felé, de mivel szerencsére a bárányok hallgatnak, legalábbis hazamentek, így a patak túloldalán lévő domboldalba jövök vissza, ami az eredetileg kinézett helyem volt. A kidőlt les alá érek amikor bak lép ki a garádból alattam. Ráhívok...

Megnéz, lép kettőt majd visszamegy... hmm.. nem az igazi még ez.. A garádból sípolom a következőt, hátha közelebbről hallva a hangot, jobban reagál. A kinézett bak nem érkezik, azonban a szembe domboldalból hosszúszárú koros bak úszik a levegőben. Nagy a fű előttem és egy hajlat is van köztünk, de nem baj, amikor ott kibukkan pont jó távra lesz... ha kibukkanna... de nem bukkan. Valamiért ő is megáll nézelődni, gyorsan emelkedek kicsit és a füvön keresztül fotózok egyet, majd a visszaballagó bakról még párat.

Utolsó helyen tölgycsemetés mellett sípolok egyet. Érkezik is egy bak, de hiába a vehemens beugrás nem sikerül meglátnom, csak mikor már visszaperdül. Az autónál sutát látok, gyorsan ráhívok még, de semmire nem reagál. Rámegyek. Lábam alól ugrik ki, mikor meglátom, hogy nagyon gyenge tavalyi bakocska volt előttem, ezért nem reagált a gidahangra.

Fellelkesedve az estén úgy döntök, másnap reggel is rászánok egy órát az útmenti tarlókra. Napkelte előtt pár perccel érkezem, élvezem, hogy nem kell korán kelni. Keresőbak szaladozik előttem, rá is hívok gyorsan, de mintha nem hallaná... csak szalad, mint egy vizsla legyező alakban...

Tipikus keresőbak. Miután beugrott a napraforgóba, bemegyek a tarlóra és elhelyezkedek egy parlagfű foltba. Éppen felállítom az állványt, amikor a bak újra kilép. Mostmár reagál a sípra...

Sajnos beszalad a nyomomra ahonnan meg is lép. Szép a napkelte, pech, hogy ebben az időben nincs előttem vad...

Gondoltam itt már nincs keresnivalóm, gyorsan átugrok a másik tarlóra. Kocsit leteszem, nem rejtegetem, gyorsan elkezdem fújni a sípot. Szemem sarkából mozgást látok a nyílt platzról... mi lehet az? biztos nyúl... de nem.. a sípra mozdul...

Bak feje emelkedik ki a tarlóból, majd feláll és elindul előttem keresztbe a napraforgó felé.

Nem értem miért nem jött közelebb, aztán rájövök hogy abból az irányból pont látszott az autó mögöttem... no sebaj, majd legközelebb. Reggeli körutamon is megállok egy helyen és megfújom párszor a sípot, csak olyan hányaveti módon a kocsiból...Nem mozdul semmi, mehetek tovább, amikor a visszapillantóba nézve bak jön felém... gyorsan kihajolok hátrafelé a kocsiból és exponálok..

Bamba fiatal bak, meg lehet forgatni az autóból is... :) Egyébént az úton átszaladó panorámaképes bakocska az...

Amikor elsétál én is indulok. Ha később is mint szokott, de csak beindult az üzekedés itt Borsodban is. A következő hétben megpróbálok még pár órára kijutni, remélem el tudom készíteni az elképzelt fotókat!