Májust írunk mikor csörög a telefonom... egy vadőr ismerős szólal meg a vonal végén... van egy jó kotorék, akarsz kis rókát fotózni? Persze!
Délután már a terepen is voltam, mivel gyorsan ki kell használni az adódó lehetőségeket. Az utóbbi időben a hatóságok komoly róka mennyiség kilövését irányozták elő a társaságoknak, így a nyílt helyen lévő kotorék kitudja meddig lesz lakott?!
Jó a pálya! Egy napraforgó vetés közepén van a lyuk... környéke kijátszva. Ugyan domboldalban van, de egy erdőfoltot kihasználva némi zöld hátteret is tudok komponálni. Nagy tervet nem szőttem, leszúrtam pár gallyat a nyílt placcon és befeküdtem mögé. Csupán 2 órát kellett mozdulatlanul feküdnöm, miközben a hangyák játszótérnek használtak és már meg is láttam az első füleket előbukkanni a föld alól...
Nagyon megörültem az első fotóknak... 7 kölyök van, néha hatalmas játékot lecsaptak előttem. Voltam este, reggel... a habitus és játékos fotók után próbáltam valamivel feldobni a témát, és kivittem pár szarkát nekik. Első próbálkozásnál egy kölyök becserkelte a szarkát, majd futás be a kotorékba a zsákmánnyal... ejj nem lesz ez így jó... de a harmadik próbálkozásra egy kölyök kint kezdett játszani a madárral. Dobálta a levegőbe, ugrált utána, mint ahogy a macska játszik az egérrel, mindez 10 méterre az orrom előtt. Ezeket a kölyköket nagyon könnyű kézhez szoktatni, de ezt semmiképpen nem akartam. Alakuljon csak ki a félelem az embertől, így lehet esélyük a túlélésre... mert azért valljuk be hiányozna a vörös frakkos látványa a téli havas tájból :) És hogy ne csak szövegeljek, jöjjön pár kép is:
UI: 4 kimenetel után jött egy esős hét, majd miután újra kinéztem hozzájuk már átköltöztek a szomszédos kotorékba... fedett terepre... :)
Fantasztikus felvételek!
VálaszTörlésKöszönöm!
Törlés