Mivel a költőládák kint maradtak, idén is reménykedem hátha...
Pár napja elindultam megnézni mi a helyzet a revírben. Az egyik odú sajna eltűnt... na ez jól kezdődik. A másikból mezei veréb rebbent ki és tele van hordva fészek anyaggal... nem tudom a banka mennyire agresszív, kirakja-e a verebet?! Ha nem, akkor itt sincs keresnivalóm. Maradt a kaptár utolsó esélynek, egyenlőre üres. A madarakkal találkoztam, a helyüket tartják...
Eltelt pár nap, de nem hagyott nyugodni a dolog. Délutáni borús időben indultam el a családdal, hogy nézzük meg a bankákat... Gurulunk a földúton, fiam folyamatosan kérdez, bankáknak nyoma sincs... Hát ez nemsok így... Nyulak szaladgálnak előttünk az úton. Mondom a feleségemnek, hogy ezek ilyenkor annyira magukkal vannak elfoglalva, hogy sokszor a kocsi mellett egy méterrel is elszaladnak, úgyhogy kifekszem pár percre a kocsi mellé, hátha...
Kicsit messze kergetőznek a nyulak amikor a semmiből egyszer csak dünnyögés üti meg a fülem. Vállam a keréknek támasztva fordulok a kocsi elé figyelve amikor meglátom a kocogva közeledő vadmalacot! Azthiszem mind a ketten meglepődtünk, de azért 3 kockát sikerült exponálnom mielőtt beért a közelponton belülre!!! :)
A legjobb az egészben, hogy miután kopogtam az ajtón, a család is végignézte, ahogy a kismalac 3 méterről figyeli apát, amit hasal az úton! :) (érdekes lesz, mikor majd a gyerek elmeséli valahol ezt a sztorit)
Valószínűleg lemaradt a kondától, vagy éppen a közelben feküdtek, és mivel még embert nem látott, így eljött megnézni, mi a fenét csinál ez a fura lény?! Miután megnéztük egymást tovább kocogott, mi pedig vidáman indultunk tovább...
A tanulság, hogy ha az ember kint van a természetben, minden pillanatban történhet valami, és ez a legjobb az egészben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése