2016. január 11., hétfő

Gyors ismétlés

Ahogy leírtam az előző bejegyzés utolsó sorait, el is döntöttem, hogy másnap gyorsan ráismételek a havas lesezésre, kitudja meddig lesz hó?! Nem bizonyult rossz döntésnak a dolog. Hajnalban, sötétben kitotyogok a házból, esik az eső... na szép. Fogom hű csalinyulam, aki megint a házban töltötte az estét olvadással, és indulás a területre. Van még hó, a lesnél nem esik, de nincs hideg. Kiteszem a csalit, látom van rókanyom is bőven, hátha benéz a vörös frakkos is ma...

Elhelyezkedem, beállítom a gépet, elrendezem a felszerelést, a leszsákba be sem ülök, nem fázok. Egyszer valami mozgást észlelek a szemem sarkából, szinte sötét van. Róka? Nem! Ölyv huppant le elém. A gép be sincs kapcsolva olyan sötét van még, nem baj, gondoltam elbohockodom vele. Nagynehezen ráállok, manuálban élesség és távkioldóval exponálok. Hát ez nemsokat ér, minden kép egy nagy paca a mozgástól és a 2,5 másodperces záridőktől. Aztán egyszercsak hopp elugrik az ölyv a kajára, pont expó közben. Nézzük csak ez még érdekes lehet... és íme:

Iso500; f/5,6; 2,5s; MF; állvány + távkioldó


Megszületett A puszta szelleme című képem. Nem vagyok egy művész lélek, de ez tetszik.

Ezután az ölyvek folyamtosan a les előtt élték életük. Ettek, verekedtek, ücsörögtek. A sas is elrepült a les fölött a slepjével, de ismét nem nézett le...:( Helyette kárpótolt a jó egerész mozgás...









Még másfél hónappal ezelőtt leszúrtam egy körisgallyat terméssel a les elé. Szerettem volna régen süvöltőt fotózni és mindíg a les fölött, mögött hüppögnek a kőriseken. 10 óra magasságában egyre közelebbről jött a hüppögés, majd egyszercsak piros hímet vettem észre virítani a les fölött. Sajnos nem jött le, de két tojó társa úgy döntött megnézi, hátha ez a mag finomabb, mint ami a fa tetején van!


Nem maradtak sokáig, pár kocka és mentek is.

Az ölyvekből volt amikor 5-6 is a földön volt egyszerre, rendesen meggyepálták a nyulat, de amik sokkal vehemensebben tépték, azok a hollók voltak! Röpködtek előttem, de csak 10 után jöttek le. Hihetetlen ahogy beesnek 20 méter magasból, fűggőlegesen a dögre!







Dél után nem sokkal ki kellett jönnöm. A hó addigra szinte elfogyott, és az idő is felmelegedett. Nyulamat kinthagytam, a hollók nagyon meggyomrozták. Nem bántam meg hogy beültem, remélem lesz még tél, de szerintem ebből a négy havas napból kihoztam amit lehetett!

2 megjegyzés:

  1. Jól kihasználtad a havat, szép képek születtek. Gratulálok!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm! Igyekeztem. Remélem lesz még hó! :)

      Törlés