2014.11.13 nagyvadazás, cserkelés
Ismét Tiszadob volt a célpont, egy barátomat kísértem el. Bágyadt őszi napsütésben indultunk el a lábaserdőben. Pár száz méter után, egy kisebb domb mögül kibukkanva, pár darabból álló rudliba botlunk. Bent állnak a szálasban, de egy figyelő szempár rögtön ránk tapad. Egy expó és mennek is...
Tovább haladunk... Szép őszi színekben játszó avarszőnyeges ligetbe érünk... Miért nem itt futottunk össze velük??!! Később újra szálas, ahol magányos bika ballag felénk, de olyan sűrű az erdő, hogy normális kép nem készül, csak dokumentálom, szép bika volt. Kiérünk a nyiladékra, itt mindíg találkozunk átváltó dámokkal, így volt ez most is. Árok partjáról elugró rudli után egy magányos csapos bika sétál. Visszanéz egy doku fotóra...
Kifelé tartanak a még álló kukoricába. Kell az energia a télre.
Macskát veszek észre egerészni pár száz méterre előttünk. Gyanítom vadmacska, bár rengeteg a keverék manapság, pár százalékuk tisztavérű már csak... Egyenesen rámegyek amég engedi, de a fények rohamosan fogynak.
Minden paramétere stimmel a vadmacskával, de nekem a szeme valamiért gyanús... Vágtam egy közelit csak a dokumentáció kedvéért.
Ahogy a macseknak gyanús lettem leugrott az útról, és megijesztette az addig ott legelő, nem látszó tehenet és borját, akik kiperdültek elém a nyiladékra. Úgy váram egy bikát is a sor végére, de "csak" ketten voltak...
Exif adatok: 400mm; f/5,6; 1/15s; iso400; Mf; állvány + tükörfelcsapás + távkioldó
Miután továbbálltak be is sötétedett, és ismét bikafotó nélkül tértem haza...
A következtetéseket levontam. Barcogás után nagyon nehéz a fotózás. Az avar zörög, a szemes vad kiszúrja a mozgást. Bizonytalanul mozog, rejtett életet él, sokat pihen.
2014.11.14-15 este/hajnal, cserkelés nagyvadra
Mátra lábánál élő barátom jelentkezett, hogy ha van kedvem, menjek el hozzá, jól mozognak a muflonok. Fel is kerekedtünk S. barátommal, egy jó kis fotózás reményében. Mivel elég jól ismerem a területet, ezért elindultunk a délutáni napsütésben. Muflonok? Na azokat nem láttuk... :) Egy gazos, csipkés domboldalból vártuk a mufikat a kaszálóra, de nem jöttek ki. Ahogy besötétedett a kaszáló másik oldalán lévő vetés megtelt fekete pontokkal. Közelebb mentünk, és ahogy kikukucskáltunk a takarás mögül, láss csodát, tele a vetés szarvasokkal és kosokkal, de már csak a holdfényben, távcsővel láttuk őket. Nem baj. Hajnalban ugyanitt folytatjuk.
Egy jó beszélgetés, vacsorázás, koccintás után a kályha fényénél aludtunk pár órát a pinceházban, pár száz méterre a vadaktól.
Hajnal 5, csörög az óra, nagynehezen kászálódunk. Beiratkozás a területre, hogy ne találkozzunk vadászokkal, kár lenne zavarni egymást (ez az előnye annak, hogy én is vadászok). Ahogy a kocsiból kiszállunk, pár méter után rálátunk a vetésre.. tele kosokkal az egész.. ezaz! "csak" rájuk kell cserkelni a domboldalban, gyerek játék. Gondoltuk mi! Kiérve a vetés szélére, sehol egy árva négylábú. Vezényszóra kilegeltek a táblából, és már a kaszáló túloldalán a csipkés szélén ácsingóztak. :(
Innentől csúfos vereségek következtek. Kb 3-4 alkalommal sikerült utólérni a kosokat a csipkésben, de egyszerűen nem bírtunk egy épkézláb képet készíteni. Valami mindíg közbejött.
Pedig voltak benne 80 cmnél hosszabb csigájú kosok is! Ejj de kár érte... Hazafelé indulva egy másik vetésre kinézve látjuk, hogy ott is legel egy nyáj a legjobb helyen. Alattuk van egy út az erdő szélén, így teljes takarásban rájuk tudunk menni, a szél is jó, úgyhogy indulunk is. Kinézek az első hajlantál, minden oké, kint legelnek. Vegyes nyáj 4-5 kossal. Nagyrészük fekszik, nyugodtak. Körülbelül 80 méterre járhatunk, amikor zúgást hallunk mögülünk és fél perc múlva már el is száguld mellettünk a vetésen egy permetező traktor! Ilyen nincs! Elzavart mindent. Csalódottan kullogunk haza... ismét elmaradt a jó fotó... Nem adom fel! Egyszer csak szerencsém lesz! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése