Muflon móka

Nagy álmom egy szép öreg kost, valami szép környezetben, jó fényekben megfotózni. Erre a mostani időszak nem a legalkalmasabb, lévén az erdő még szürke, a mezőgazdasági részeken éppen sarjadó vetések, szántások rondítják a képet. Az előbb említett okok miatt, a csúnya környezet ellenére, ilyenkor lehet nagy számban muflonokat találni az erdőszéleken. A zöld úgy hat rájuk mint mágnes a vasporra! Tettem így pár próbát, megkíséreltem lencsevégre kapni őket! A vad ilyenkor már nagyon éhes, a juhok a bárányozás előtt vannak, és a vadászat is pihent egy pár hetet.

2015.03.04 délután, cserkelés

Egy gyors cserkelésre néztem ki a vetésekre ezen a délutánon, munka után. Mivel tudtam nem tudok sötétedésig maradni, így a séta mellett döntöttem, az ücsörgés helyett. Mikor megérkeztem, beborult az ég, elkettyent az idő, de gondoltam, ha már itt vagyok, nem adom fel. A táblák szélén felcserkeltem a hegy lábáig, de szinte semmit nem láttam, pár őzön kívül. Na fene, megint nincs szerencsém. Közben az idő kezdett alakulni. Leskelődtem kicsit, majd a tábla másik oldalán visszasétáltam a kocsihoz. A tábla szélén végig garád húzódik, aminek a takarásában tudok haladni, néha kikukucskálva a táblára. Mikor már mindenről lemondtam, kinézek a vetésre és hopp a semmiből előttem terem egy kis kos két tarvaddal. Jobb mint a semmi, indulhat az akció. Hason, négykézláb, guggolva, de nagynehezen kikúszom a táblára és lám ott legelnek előttem... sajnos mindíg elfelé... mentve a helyzetet ráfüttyentek, így egy-két kocka erejéig visszanéz a kis kos...

Amikor továbbállnak, én is lemegyek a kocsihoz. Öltözködés közben még visszanézek a táblára. A nap kisütött, szép naplemente lesz, és lassan szállingóznak ki a nyájak a vacsorához... a fene... ha még fél órám lett volna... :)

Felbuzdulva a délutánon a hétvégén eleget téve egy meghívásnak újra ki tudtam nézni!

2015.03.06 délután, cserkelés

Sajnos késve érkeztem a tett helyszínére. Egy kis nyáj már a táblán legelt, és sajna a nap is lebukott... :( Mire kinézek a garád mögül egy tizenkettes vegyes nyáj legelt előttem.

Így már két elem is hiányzik a jó képhez: a szép környezet és a szép fények. Lesz ami lesz, tovább cserkelek. Annyira a vetést nézem menetközben, hogy meglepetésként ér a velem szemben álló nyáj! Az úton közeledtek, gyorsan hasra vágtam magam és megpróbáltam pár kockát lőni.

Sajnos a muflonnak megvan az a rossz tulajdonsága, hogy ha valami gyanús neki, akkor addig nézi, amíg el nem ugrik! Most sem történt ez másképp. A kis nyáj jobbra távozott, úgyhogy maradt a balra lévő vetést legelő nyáj. Behúzódtam egy les alá, előttem a tábla, mögöttem az erdőben csattogva fejelgettő kosok. Hol előre figyeltem, hol mögém az erdőbe.

Gondoltam majd közelebb legelnek, vagy a kosok jönnek ki, de egyik sem akart megtörténni. Úgy döntöttem közelebb kúszok a nyílt platzon, mielőtt besötétedik. Sikerült is becsúsznom, de a mufik nem akarták az igazságot...

Ahogy nézegetem a balra legelő nyájat egyszercsak jobbról a szemem sarkából csigákat látok emelkedni a horizonton. Na ebből még lehet valami! Kergetőzve fejelgetve közelednek (a nyílt vetésen fekszem). Próbálok valamit kihozni a helyzetből, de valami gyanús nekik. Nem jönnek teljesen rám...

Ahogy a nyájak szépen elmennék még egy kicsit ücsörgök a magaslesen, de fény már semmi. Még egy rudli szarvas kisorjázott a horizontra de fotózni már nem tudtam.

2015.03.07 hajnal, cserkelés

Másnap hajnalban a jó hangulatú baráti borozás, és a három óra alvás után, kissé tompán indultam neki a táblának. Három barátom is kijött, ők az erdő szélén nézelődtek, én pedig felmentem a tábla végébe az erdő alá. Már egy nyáj kint volt, sikerült is elzavarnom őket. Na sebaj, majd jön a többi. Nem mondom, hogy melegem volt a -3 fokban a fagyott földön fekve, de azért kibírtam. Semmi mozgást nem láttam, pedig úgy gondoltam belátom az egész vetést. Csörög a telefonom, barátom kérdezi van e valami mozgás?! Mondom neki, hogy egyenlőre semmi. Mondja, hogy ők a kocsinál beszélgetnek, de van kint egy koscsapat és két egyes kos is. Mi??? Hogy hogy nem látom??!! Na mindegy, kész az új terv, indulás rájuk. Már 60-70 méterre vagyok tőlük és csak akkor látom meg a hajlatban legelő tizennyolcas koscsapatot! Hihetetlen. Nem sikerül kicsúsznom a tábla szélére, túl sok szempár, kiszúrtak! A franc! A két egyes kos is a tábla másik végén van, mire vélt helyükre értem... hát ezt nem hiszem el.. na ezt jól elbakkantottam. Ballagok vissza a kocsihoz, mikor a srácok kiabálnak, hogy menjek fel vissza a tábla tetejére, mert a koscsapat megállt újra legelni...:) Újratervezés... és kezdem elölről...
Sikerült újra rájuk mennem, de most nem merek közelebb menni. Lehasalva vártam, hogy ők legeljenek rám. Természetesen elfelé legeltek. Gyakorlatilag 1-2 csoportképen kívül mást nem bírtam összehozni... a kiszámíthatatlan mufik egyszer gondoltak egyet és bekocogtak az erdőbe, pedig ebben aztán volt fiatal, öreg, nagyívű, kisívű, nyakbanövő, igéretes...