Meseállatok nyomában II.

Az előző bejegyzésem folytatása következik. A fehér őzes fotókkal hazaérve örömmámorban voltam kb egy napig, aztán rájöttem, hogy azonkívül, hogy minden vadászbarátom egy hangos "wow"felkiáltással fogadja a képeket, egyébként mint fotó elég gyengécskék. Igazából valami hiányzotta  képekből. Silány ez a tavaszi, még nem zöldülős, kopár erdei háttér, barna szántás. Hamar arra az elhatározásra jutottam, hogy ütni kell a vasat amég meleg! Pár nap elteltével ismét a területen voltam. Egy gerincről érkeztem, pásztáztam távcsövemmel az alattam elterülő völgyeket, amikor egyszercsak megláttam a fehéreket közvetlenül alattam. Csak egy bozótsáv választott el tőlük, szelem jó volt. Gyorsan megkerültem a bozótot, gondoltam ha kibukkanok a másik oldalán ideális távból, jó háttérrel fotózhatom őket. Nem így lett. Ahogy kibukkantam, minden normál őz a helyén, de a fehérek eltűntek (mondom én hogy nagyon óvatosak). Leültem a bozót szélére, vártam egy kicsit. A szemközti fasorban egyszercsak fehér foltok villantak, majd pár pillanat múlva már a legelőn voltak. Sajnos messze, erős fényekben, esélytelen volt a közelebb jutás, és elfelé legeltek.

Feladva a dolgot cserkeltem egyet. Rámentem pár őzre, és a legvégén találtam még egy érdekességet. Sajnos a nap lebukott mire odaértem, de dokumentálni még tudtam, a páros 8as agancsú legényt!

Eltelt pár nap, majd újra rápróbáltam az őzekre. Ismét a gerincről indultam, innen jól belátni a több kilométernyi völgyet. Sok őz volt kint, de a fehéreket nem láttam sehol. A völgy másik végében egy vetésen sok őz, és szarvasok is legeltek. Megnézem őket. amég tudtam kocogtam, fogytak a fények, de a legjobb fényekben odaértem. Első vetéscsíkon egy rudli őz legelt.

A második vetésen voltak a szarvasok. Csúsztam felfelé az úton, de pont az út végén legeltek. A szelet a tarkómba éreztem és már fel is csapódtak a fülek, nyúltak a nyakak. Kézből próbáltam fotózni, de a 400ast nem igazán lehetett megfogni.

Mikor visszaértem a gerincre a kocsihoz és elkezdtem pakolni, akkor vettem észre a fehéreket, ahogy a gerinc másik oldalára váltottak ki egy tarvágásba. Fotózni esélytelen lett volna, majd legközelebb!

Eljött a hétvége és váratlanul úgy alakult, hogy a délutánba bele fért egy kis cserkelés. Irány a gerinc, távcsövezés, semmi. Kissé magasabbra mentem a tegnapi kiváltásuk felé. Újra távcsöveztem, fehérek sehol. Egy sutát láttam az első garádból, a garád túloldalán legelni. Gondoltam megnézem, legalább ne menjek haza expó nélkül. Ahogy haladtam lefelé a garádhoz, elővettem a fényképezőt, amikor fehér foltot láttam a garádban. "Hoppá, akkor itt vannak ők is". Elcsúsztam a garád széléig, még pár méter hiányzott, pont egy gödörben hasaltam, amikor jobbról láttam, hogy érkezett egy suta. Gépet fel a hátizsákra, beállítások rendben, lehúzódtam. Szépen ellegelt előttem jó negyven méterre a suta, majd utána egy bakgida, majd mégegy, majd egy középkorú bak, és a sor végén a suta a 2 fehér gidával. Nem mertem exponálni, megvártam még beérnek a fehérek. Pont azon a határon mozogtak, ahonnan az expó már hallható volt. Ahogy elém értek, óvatosan kezdtem exponálgatni. Hol a sutát, hol a bakot.

A legelőt átszelő útban volt egy pocsolya, oda tartottak inni. Szerencse, hogy a gödörben feküdtem, így volt a legjobb a perspektívám, a víz nem is látszódott.

Jól éreztem én a hallótávot. A vezérsuta a kölyökbakokkal el is szaladt a legelőre, de szerencsére a fehérek az anyjukkal még szöszmötöltek előttem.

Vágtam egy erősebbet is :)

 Miután ittak, csipegettek, a többiek után eredtek.

Megpróbáltam még eléjük cserkelni, egy nagy kerülővel, de addigra eltűnt a rudli.

Egy sutát fotózgattam a gazban a visszavezető úton.

Ahogy visszaértem a kocsihoz a gerincre, és nyitottam az ajtót nagy recsegéssel kirontott három őz az erdőből, és csak nézem, hogy a suta az a 2 fehérrel! Az ellenkező gerincen tűntek el! Hihetetlen! Csináltam egy fekete fehér verziót is csak kíváncsiságból.

Nem panaszkodhatom, ahhoz képest, hogy eddig évek alatt kétszer láttam az apjukat, most négy kimenetelből négyszer láttam őket vagy így, vagy úgy. Soha nem ugyanott bukkantak fel, úgyhogy várni őket nem igazán lehet. Kezd összeállni a dolog. Még valami akciót nagyon várnék! :) Folyt. köv.