A ló túloldala

Újabb hétvége és ismét mellcsizmában. Elkedvetlenedtem kicsit a nagyvadaktól és a projektjeimben lévő passzivitástól, úgyhogy ismét a víz lett a célpontom. Új alkalom, új remények. Vajon ma mit tartogat a víz?! Milyen új faj kerül elém? Vagy esetleg valamelyik áhított régi ismerőssel találkozom?! Ilyen gondolatok közepette bújok bele a gumiruhába, a hajnali derengésbe, és már billegek is befelé a nád között a vizi leshelyre. S-el tartok, ő a víz egy másik szegletébe lopakodik be.

2015.05.17 Hajnal, úszó les

Szokásos hangok hallatszanak a nádasban, van egy varázsa egy ilyen érintetlen helyen eltöltött napfelkeltének. A fél 4-kor kelés nehéz, de mikor már elfoglaltam a helyem, mindíg úgy érzem, megéri a fáradságot. Ezen a reggelen felhő takarja a Napot. Lassan világosodik. Néha meg-meg elevenedik a nádszél. Szárcsák, kisvöcskök, récék bukkannak fel, bakcsó köröz a nád fölött. Első vendégeim cigányrécék. Kevés még a fény...

Jönnek, mennek a madarak, de nem exponálok, várok valamire. Ahogy a fények alakulnak, kezdek én is jobban koncentrálni a mozgásokra. Egyszercsak nem is tudom milyen indíttatásból kilesek a hálón keresztül magam mögé... kővé dermedek... libacsalád úszik el mellettem kb másfél méterre, majd előttem kiülnek a partszélre. Atya ég! Erre vártam! Végre bejöttek a nyári ludak. Az első expók után rájövök, hogy a ló túloldalára kerültem. A 400-as objektívnek túl közel vannak! Az a taktikám, hogy a legtávolabbit próbálom beletuszkolni a képbe, még a lesben is hátrébb csúszok amennyire tudok. Íme képekben:

Egy hirtelen ötlettől vezérelve felcsavarom a 18-55-ös kit obit:

Exif adatok: iso500; f/10; 1/250s; 55mm; Af

Ettek, ittak, tollászkodtak, tornáztak... Volt szárnycsapkodás is, emire vártam, de mivel túl közelről szemléltem az eseményeket, a karmester csak így fért a képbe:

Miután megunták a reggelit, visszaúsztak mögém a nádba, de ezzel még nem ért véget a reggel. Számomra új récefaj került a látóterembe. Ők pedig a böjti récék, szépen párban!

A gácsér jellegzetes tollruhájában:

Egy tőkés réce mama is felbukkant. Szépen behozta elém kiskacsáit, akik nem igazán féltek a kattogástól.

Amikor pedig éppen nem történt semmi a vizen "lőtávolban", akkor a nádon ugrándozó barkós cinegékkel töltöttem az időt.

Egyszer ő is kiülhetne a nád szélére! :) Talán a következő alkalommal?! Reméljük! :)