Minden kezdet nehéz

Eljött július utolsó hete is. Hatalmas kánikulák, elviselhetetlen hőség, de amiért mégis várjuk az az üzekedés kezdete, az őzek násza. Idén is nagy izgalommal vártam, mikor érkeznek az első hirek a beugró bakokról, kergetőző párokról. Útközben a munkába a tarlókat pásztázza szemem, de még nincs aktivitás. Hét elején érkeznek az első beszámolók kergetőző párokról a megyében, teszek hát egy próbát én is. Először csak puhatolózás képpen két helyen megállok az erdei úton és kocsiból hívok. Az első helyen semmi, de a második helyen bak érkezik... szóval elkezdődött.

Jó korú 6-os legény, ismerem már...

Ezen felbuzdulva pár nap múlva kinézek a nagyvadas területre, megnézem a bakokat. Igaz két nap lehülés és eső után megyek ki, de reménykedem.
Erdőszélen kezdek. Egyedül suta szedeget a rét szélén, elhívom, de nincs vele udvarló. Haladok befelé az erdőbe. Első vágásnál szarvas mozog előttem, őz nem érkezik. Következő helyen leülök az út szélére két fiatalos között egy lábas erdőbe. Hívásra reccsenés mögülem a felső fiatalosból. Ezaz gondoltam, érkezik a bak, de nem akartam hinni a szememnek... egy szarvastehén fut be a hívásra, és körbejár szaglászik. Egyértelműen a hívásra jön, meg tudom forgatni a hanggal!

Úgy meglepődtem hogy egy expónál többre nem futotta. Ilyet se tapasztaltam még, pedig több mint 20 éve járom az erdőt, és többszáz őzet behívtam már.
Később hívtam még, de eredménytelenül, csak szarvasokba futottam négy helyen, meg egy konda disznóba. Hát ez így elég karcsú...

Következő nap délután egyik barátommal néztük át a területe egy részét, mivel reggel vendégségben tíznél is több bakot sípolt be. Mondanom sem kell, hogy semmi nem mozdult, hiába a jó idő. Egy párost láttunk a tarlón, a bakról lőttem pár képet futtában, de ennyi.

2015.07.31 este, Mátra lába, cserkelés

Tegnap este egy meghívásnak eleget téve elmentem a Mátra lábához egy barátomhoz. Nála mindíg hamarabb indul az üzekedés, így reménykedtem, hogy sikeresebb lesz a történet, mint a saját területeimen. Fülledt melegben indulok, meghívóm még nem ér rá, így majd csatlakozik hozzám. Ő nem fotózik, úgyhogy más szemmel nézi a tájat. Ahogy kiszállok a kocsiból, őz perdül mellőlem, na ez jól kezdődik... Első helyen, tarló szélén hívok, de semmi nem mozdul, így hamar tovább állok. Akácos szélére érkezem, mellette nyakig érő gaz. Ahogy belépek megindul egy őz, a fenébe! Ez is elment! De mégis hívni kezdek. A megriadt delikvens már nem reagál, viszont a gazban két agancs kandikál. Fiatal bak érkezik, pont jó alany! :)

Az erdő széle árnyékot vet a gazra, bejön az őz egészen pár méterre az árnyékos részbe. Sajnos nagyon sűrű a fű a réten, hajlongok , hogy semmi ne lógjon a képbe...

Vágatlan képek. A nagy gaz miatt feladom a nézőpontot, és felegyenesedem. A kis bakot annyira elvarázsolja a hang, hogy ez sem érdekli, csak forog jobbra balra, szépen körbejár, oda vissza!

Érdekes látvány, ahogy az árnyékos foltok között változik a fény és a színek. Szűkösek egy kicsit a képek, de túl közel volt a 400asnak (de fura nagyvadnál ilyet mondani). Amikor néha úgy gondolta, hogy továbbáll, csak meg kellett szólítani és már ugrott is vissza, méghozzá elég hevesen.

Miután kellőképpen körbefotóztam, hagytam hogy menjen...

Két helyen hívtam még, de már nem mozdult semmi. Sutát láttam gidájával, de bak nem volt velük, sőt ők sem reagáltak a hívásra. Hiába na, a kezdet mindíg nehéz!