09.26 Este
Szombat este már nem bírok magammal. Kimegyek ha esik, ha fúj. Csöpögő esőben vágok neki a gerincnek, reményem szerint kiderül, mire a kiszemelt rétre érek. Jó osonni az erdőben a nedves talajon, csak éppen fény nincs. Nem is eröltetem, inkább irány a rét. 2-3 bika jelentkezik a fák között lent a patakparton. A patak másik oldala már szomszéd kerület, oda ma nem megyek be. A geincen nem szólal meg a bika így inkább a rét alsó, patakpart felöli oldalára helyezkedek. Beindul a bőgés zeng az erdő körülöttem, de egy szarvas se akar kilépni a takarásból. Megszólal a 12-es a gerincről és kifelé tart. Gyorsan én is elindulok elé, bár nagyon sötétedik. Nem érem el a kiszemelt helyet, amikor hallom már kint bőg... Egy spíszer jön elöl...
Maga mögé nézeget, és a bőgés is erősödik. Aztán megjelenik az ismert bika a horizonton...
Nem értem oda hozzá, és egy fránya villanydrót is a háttérben volt. Ez van. A kocsihoz a bika mellett vezet az utam, 50 méterre megközelítem. Telefonnal próbáltam felvenni legalább a hangot, csak a feeling miatt...
https://www.youtube.com/watch?v=GLfZlfXzXY8&feature=youtu.be
09.27 reggel
Hajnalban ismét a területen vagyok. A terv ugyanaz, mint az előző nap este. Először a gerinc a cél, majd onnan belesek a rétre. A tegnapi rudli bikája már az erdőben bőg, pedig még csak fél 6, a tarvadak előttem váltanak be. A rét üres, megint lent a patakparton megy a műsor. Összeszaladt vagy 4 bika, azok bőgetik egymást. Kint a patak túloldalán is kint van a nagy rudli a bikával, amit a legutóbbi posztom végén mutattam. Mivel a patakparton bőgő bikák már befelé vonulnak az erdőbe, megpróbálom kint érni a villást a réten. A harsogó bikák mellett osonok az erdőben át a patakon. Meg se kísérlem megnézni őket, a zárt lombkorona alatt semmi fény a fotóhoz. Ahogy kiérek a rét szélére nem látok semmit kint, de a rét alsó szélét nem látom be egy kiszögelléstől. Bőgök egyet, meghallgatom hol vannak a szarvasok... jön a válasz, még a rétről... ezaz. Elkezdem bőgetni a bikát és közben elcsúszok a kiszögellésig... már majdnem 7 óra, de be van borulva, nem baj lesz ami lesz. Ahogy csúszok előre, agancs emelkedik a hajlatól, jön a bika megnézni a vetélytársat... végre, erre várok 3 éve... Kattog a gép, záporoznak az expók, a bika bőg, forog előttem, de nincs záridő wáááá!!! Egy kép sikerül a sorozatból:
Iso500-on 1/30s záridő, csoda hogy nem úszott meg mint a többi... 3lábú állvány + távkioldó + élőkép... mindent bedobtam. A bika jön, megy, néha eltűnik a hajlatokban...
Majd gondol egyet és elballag a rét, be nem látható, távolabbi részére. Nem érhet itt véget a dolog, még látok 1-2 hátat a réten. Lecsúszok egy mélyedésbe, hogy közelebb kerüljek, de pár méter után egy közeledő szarvas bukkan fel a horizonton. Egy spíszer kocog egyenesen felém. Ha már bejön megpróbálom fotózni, de alig fér a képkockába...
Gyanús vagyok neki, fordulna is vissza, de látom az agancspárt emelkedni mögötte. Szóval ezért jön felém, a nagy kergeti. A kicsi zavarában forog oda vissza, majd kikocog a képből. Bőgök párat, a csapatbika mindíg válaszol. Kiáll az élre és kihúzza magát. Nyomok 2 expót, most talán nem mozdult be... és igen! Megvan a fotó amire vártam, vagy legalábbis ahhoz közel! Jó bika, szép környezetben, és az Északi-középhegységben, nem a dunántúli túltartott szarvasparadicsomok egyikében!
Exif: iso400, f/5,6; 1/30s; 400mm; állvány + távkioldó + élőkép; Mf
Ezután a bika bevonult a nappali beálló helyére, én pedig a föld felett 30 centivel lépkedve elindultam haza. A pataknál szó szerint, ugyanis jót zakóztam egy vízmosásba lefelé, de már ez sem érdekelt! :)
09.27 Este
S. barátomat rábeszéltem, hogy jöjjön el estére, próbáljuk meg a bikákat. Mondtam neki, hogy 2 stabil bika is van, amit minden kimenetelnél látok, csak a fények a kérdés. Ez nagyon ritka nálam. Eljött. Már jó korán délután elindultunk. Eddig valahogy észre se vettem, mennyi őszi kikerics virít a réten, szinte terítve van. Megálltunk pár fotóra. Nem az én világom, nem is értek hozzá, de egy képet megmutatok. Majd csiszolom még... :)
Miután befejeztük a virágozást, irány a gerinc. A 12-es már bőg, de még az erdő közepéről. A szelünk nem a legjobb ide, így úgy döntünk megnézzük a másikat. Átmegyünk a réten le a patakpartra. Ahogy osonunk át a patakon, ránkbőg egy bika közvetlen közelről... afene.. gyorsan lépjünk innen, biztos a hangokat hallotta. Visszabőgök neki, hogy lefedjük a zajokat, majd ellépünk onnan. Elérjük a rétet, pár őz fekszik kint. Van még időnk, megnézzük őket.
Miután az őzek odébbálltak, befészkeltük magunkat a kiszögellésbe. A rét végét figyeltük, mivel már háromszor ott láttam a rudlit. Várunk egy órát beálcázva, de semmi. Megunom a várakozást, gondoltam megszólítom a bikát. Bőgök egyet, jön is a válasz... itt van a fiú... S mögülünk hallja, de mondom neki hogy az lehetetlen onnan jöttünk és arra fúj a szél. Bőgök mégegyet a válasz nagyonközelröl jön... hátranézek és bakker a bika kint áll a nyílt réten, mögöttünk 30 méterre, mi meg háttal ülünk neki, beálcázva az ellenkező oldalról! Na most mi legyen?! Ha bőgök válaszol, de jön is, érdekli a betolakodó kiléte, de olyan közel van, nem is értem, hogy nem kapott szagot eddig. A lényeg nagynehezen készült pár kép, de ezt majd S. leírja, én nem mozdultam mindenesetre. Mikor a bika visszament, elindultunk, hátha elérjük a 12-est. Megint perecelek egyet a vízmosásban... kicsit oldva az elkeseredettséget, ami az előző melléfogásom miatt volt! A 12es már kint van, de megpróbálunk elé menni. Mikor a gerincre érünk a tarvadaknak gyanús valami, visszalépnek az erdőbe, majd egy nagy bokor túloldalán kimennek megint a rétre. Csak a bőgésből hallom hol vannak. Mire megkerüljük a bokrot a fény elfogy, hiába ott forog a 4 tarvad 2 mellékbikával meg a 12essel. Közben átnézek az előző rétre a szembe domboldalba, ott is zajlik az élet, 2 rudli is kint van, az erdőben pedig nyomja a reggeli 4es fogat. Az élmény felbecsülhetetlen, de ezúttal szarvast nem fotóztam. Hiába na, nincs minden alkalommal gyereknap! :) Azért a villást megnézem még, ha van lehetőség!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése