Napközben kocsiból sokszor látok gímet, őzet, de igazából nem lehet normális fotót készíteni.
A fehér őzek közül a suta tartja a helyét így pár alkalommal kimentem megnézni. Egyik délután szép napsütésben kiszaladtam egy gyors sétára. A hegy tarvágás felöli oldaláról érkeztem, végig távcsöveztem az oldalt, de nem láttam a fehéret, úgyhogy irány a másik, védettebb oldal. Ahogy átértem őzek legelésznek, fekszenek a nyílt részeken, de a keresett nincs közöttük. Nem baj, rámegyek két fekvő őzre amég tudok, aztán várok egy kicsit. Nagyon süt még a nap amikor lehasalok a garádba.(többen kérdeztétek már tőlem mi az a "garád"?! Itt felénk a fákkal tűzdelt bokorsort hívjuk így) Tizenfok meleg, tavaszi hangulat, madárdal. Ahhoz képest, hogy a február még téli hónap, nyoma sincs a fagynak, hónak...sajnos. Alanyaim heverésznek, én is ezt teszem. Egyszercsak sötét felhők közelednek, a kis barkás bak feláll...
Ahogy nézegetem a keresőbe az őzet, valami kopog a hátanom. Nem hiszek a szememnek, az őzeket süti a nap, közben jeges havas eső kezd szakadni, na ebből még lehet valami...
Pár percig szakadt az égi áldás, majd ahogy jött, úgy vége is lett.
Az őzek elballagtak, így én is a kocsi felé vettem az irányt. Amikor visszanéztem a hegyre nem volt nehéz kiszúrni hófehérkét. Ma nem akarta elhagyni a sűrűt, de azért egy "keresd az őzet!" fotót kattintottam róla, szigorúen kezdőknek!
A hó végével a vadásszezonnak is vége, úgyhogy jön egy kis nyugalom az őzek életében. Alkalomadtán megpróbálok majd a közelükbe kerülni.
Idén rohamléptekben tavaszodik! Már vettem fel hullajtott gím agancsot, és az erdei szalonkák is nászrepülésüket lejtik. Kíváncsian várom, mit hoz március...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése