Régen tervezem már meglátogatni a fehér sutát. Mindíg tavasszal fotóztam, kíváncsi vagyok, hogy mutat egy nyári vadvirágos környezetben, ennek a reményében indulok el délután a területre. Hamar megérkezem még csak 16:30 -at mutat az óra. Komótosan átöltözök, de kicsit elszámolom magam. A hajnali hűvösebb vízparti reggelekhez szokva a bőrnadrágot dobtam az autóba polár polóverekkel. Ahogy elindulok pár méter után érzem, nem fogok fázni. Dombtetőn megállok, szétnézek felderíteni a területet. Az első amit kiszúrok a két fehér fül, amint hajtja a legyeket maga körül. Belövöm a helyet a kidőlt les előtt és elindulok irányába, bár még nagyon vakít a nap. Fölé megyek a domboldalban, de nem látom... biztos lefeküdt... Traktor ketyeg el alatta az úton, de semmi nem mozdul... várok.. ledőlök a hátizsákra, lepkék röpködnek rajtam, tücsök ciripel, nyugalom üli meg a tájat... olyan másfél óra várakozás után fehér buksi bukkan ki a növényzetből...
A távolság nagy, de nem baj, majd feljön legelni, ahogy szokott. Gondoltam én, de nem... őzem elfelé kezd legelni, biztos megy a patakhoz szomját oltani. Úgy döntök rákúszok... a magas növényzetben hol négykézláb, hol hason haladok felé... szelem jó, nem érzi jelenlétemet. Csak a füle hegyét látom, az az iránymutató. Mikor úgy érzem, közelebb nem kellene menni, a suta kezd szél alá kerülni. Itt az idő, felemelkedek kicsit a gazból és exponálok...egyet...majd minden nézelődés nélkül azonnal perdül az őz a gép hangjára...
Túl közel mentem... nehéz eltalálni azt a távot, ami a legközelebbi, amikor még nem zavarja az expo hangja... Az erdő előtt megáll még, de közben elmegy az a felhő, ami az imént kicsit tompította a fényt..
18:00 óra. Más őzet még nem is láttam, de a fehér már meg is lépett. Elsétáltam a cuccomért, majd a beváltása helyére, és ledőltem ismét, hátha kijön még, mivel beazonosítani nem tudott. Itt hiába várok, semmi nem mozdul. Mivel javában zajlik a vadkárelhárító vadászat a környéken, és előttem 4 tábla zab terül el a völgyben, ezért úgy döntök nem várok tovább, még átkukkantok a patak másik oldalára a garádon egy kaszálóra, aztán megyek is...
A tervet tett követte és már bújok is ki a szúrós bokrok közül... Végignézem a kaszált rétet, de semmit nem látok..távol a zabba legel pár őz, de addig már nem merészkedek el. Éppen visszabújnék a patakpartra (ami egyébként csont száraz, úgyhogy a fehér nem inni jött) amikor a szemem sarkából valami mozgást látok a garád szélén.. mi lehet az? nyúl?... formája nem olyan... veszem a távcsövet... egy bak!
bágyadtan nézelődik, csak a feje van ki.. nagy variáció nincs, hang nélkül csak a kaszálón tudok rámenni. Elindulok, de ropog a száraz fű...ahogy közeledek egyszer kimerevedik a füle.. oóóó.. vágódok is hasra, de olyan jól sikerül, hogy szinte becsúszok a rend alá. A bak néz, majd lassan feltápászkodik...
Riasztani kezd, de nem tudja mire vélni a dolgot...
A szelem jó, hiába szűri a levegőt...
Szépen félkörben elkezd közeledni, ki akarja deríteni mi az a folt a kaszálón...
Kiér a garád árnyékából és a lemenő nap fényébe kerül.. Úgy tesz mintha legelne, de le nem veszi a szemét rólam, én meg szorgalmasan exponálok.
Eddig is 10-30% közötti vágások voltak a fotókon, de beér vágatlan közelségbe...
Majdnem mögém kerül, újra árnyékos részre, de még mindíg nem kap szagot... én közben már 180 fokot fordultam hason :)
Eddig jött, majd miután megunta a nézelődést elkocogott.. vágtam két portrét is...
Na ez jó volt! Teljesen olyan hangulatom van, mint amikor a sípra ugró bak bekocog.. A távolban egerésző sánta rókát veszek észre. Innen messze van, nem hallja a cincogásom. Nem baj, abba az irányba tudok egy átjárót a garádon, így elé megyek. Amikor kibukkanok még mindíg messze vagyok, de innen már hallja a hívást...
A sánta ravaszdi lába egy pillanat alatt meggyógyul és vágtatva jön a vélt egér hangjára...
Sajnos nem teljesen jól lőtte be a helyem és kicsit mellém jön... ennyit hoztam ki a helyzetből. Ezután már indulok a kocsi felé, elég volt mára... az autó mellett kölyökrókák verekedne, de mire beérek pont elzavarják egymást... hiába, minden nem jöhet össze. Ígyis jó szájízzel, vigyorogva távozok a völgyből. Remélem lesz még ilyen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése