2014. július 19., szombat

Egy kis erdő, egy kis mocsár...

A héten ismét meglátogattam a szarvasokat. Egyre érik a fejemben a les, már megvannak az elképzelt fotók, csak egy utolsó engedélyre várok, és a szeptemberre! Ezúttal Sanyi barátom is elkísért, kíváncsi voltam a véleményére a helyről, a leendő les helyzetéről. A völgy aljából indultunk hajnalban, 1,5 óra alvás után, kissé fáradtan, de izgatottan. Egy kilométer cserkelés után még nem láttunk vadat.. ajjaj.. aztán a vadföldre vezető nyiladékon borjú ácsorog.. na csak látunk valamit. Kiérünk a kaszált rétre, itt egy kis rudli legelészik... közelebb kúszunk, de valahogy nem vagyok elégedett a készült képekkel.








A kép minőség nem az igazi, pedig végigcipeltem a 3 lábú állványom + távkioldót is használtam. Ahogy azt már megfigyeltük a völgy mindig párás, ködös, talán ez zavar be a képeknél. A kis rudli tovább áll, és mi haladunk előre a völgy vége felé. A szembe domboldalban fiatal bikákat fedezünk fel... indul is a hadművelet, de mielőtt átmennénk a garádon, még benézünk az előttünk lévő hajlatba, amit valamiért nagyon szeret a szarvas. A látvány magáért beszél...






Közel 40-es rudli legel a hajlatban... kattognak a gépek...közben az imént látott bikák is csatlakoznak a rudlihoz, kisebb tarvad csapatokkal együtt.. így már 60 körüli a létszám. Lassan legelve bevonulnak az erdőbe... a bikákról csinálok pár dokumentáló fotót, csak hogy a vadőr barátom is megnézhesse az agancsosokat...





Miután a rudli elvonult, nagy kerülővel visszasétáltunk a kocsihoz, és irány a munkahely...azt hiszem egy esti-reggeli vadászat-fotózás után nem esett túl jól a munka, de hát így jár, aki nem bír a fenekén maradni.

.................................................................................................................................................................

Előző hét végén elhatároztam, hogy a vizes lesem lebontom, vagy áthelyezem, mert nem sok esélyt láttam valamire való képet készíteni belőle a környezet miatt. Az előző 2 napi eső feltöltötte vízzel a morotvát és a tocsogókat, mondanom se kell, hogy nyakig sáros lettem mire kiértem. Nekiláttam a les szétszedésének. A hullámpalát úgy döntöttem nem használom fel legközelebb, nagyon tájképromboló. Miután szétkaptam a lest, mellcsizmában nekivágtam a víznek megnézni, hogy esetleg át tudom-e helyezni valami jó helyre. Ahogy megkerülöm a nádfoltot jégmadár repül el előlem... hohóó... akkor meg is van az új/régi célpont. Mióta laikusként fotózásba kezdtem, azóta a madarak közül álmom volt jégmadarat és gyurgyalagot fotózni. Később, ahogy belemerültem a témába, rájöttem, hogy igazából egész könnyen fotózható madarak... ha van madár! Ugyanis eddig nem találtam sehol stabilan mozgó jégmadarat. A lesnek kinéztem egy megfelelőnek vélt helyet, reggeli fényekre tájolva, gyorsan összekalapáltam, elé a beszállót. Mivel nádszövetet találtam ki rá, így másnap vissza kellett jönnöm befejezni. Íme a végeredmény...



Ma reggel gondoltam itt az idő kipróbálni a lest. A vízszint éppen a padló alatt van, de azért mellcsizmát veszek. Ahogy befekszek, éppen elhelyezkedek, a gépet a párnára teszem, amikor berrenés, sípolás, és a jeges a beszállón landol... ezaz.. az óra azonban még csak 4:38-at mutat, záridőm iso 800-on sincs, úgyhogy normális kép nem készül. Meg kellett várnom a harmadik beszállást, mire éleset tudtam exponálni, pedig a második beszállásnál halat is fogott előttem. Az első két beszállásnál egy gyűrűzött példány jött, később a párja ült a gallyra, de ő már nem volt felékszerezve. Szép reggeli fényekben sikerül pár habitus kép. Megvan amire több mint egy éve pályázok!






Nem volt nagy madár mozgás egyébként, egy pár tőkés mozgott a nád szélén még szürkületben, később pedig egy szürke gém csapat húzott át a fejem fölött, de nem szálltak le. A jégmadarak ötször szálltak be a beszállóra, plusz egyszer a lesem tetejére. Nagy élmény volt, hogy harminc centivel a fejem fölött napozott a madár. Remélem lesz még folytatás...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése