Őznász kezdetén

Vegyes érzelmekkel gondolok vissza az elmúlt hétre. Meg van az új társam egy Canon 5,6/400-as objektív személyében. bigmám bár az új gazdája kezében készíti a képeket. Egész héten ki szerettem volna próbálni nagyvadon, egész pontosan őzbakot szerettem volna fotózni. Délutánonként több területet megnéztem, sípoltam, de semmi... 2 ismert sután kívül semmi nem ugrott be, ők is csak a hét vége felé reagáltak a sípra. Beszedtem 2 defektet, amit 1 pótkerékkel elég bajosan tudtam megoldani. Pozitív élmények is voltak, végülis sikerült bakot fotózni, és a vendégvadász is elégedetten távozott a területemről.
Nézzük a hétvégét..
Pénteken délután irány Tiszakarád. Szétnéztem a területen, fácánt őriztem a nevelőnél, és fotóztam.. végre...
Délután nekivágtam a területnek cserkelni egyet. Kukoricások, tarlók, kaszálók váltják egymást. Ideális hely az őzeknek, azonban egyet se látok. Megállok egy ígéretes tarlón, sípolok...semmi. Gondoltam na itt sem indult még be az üzekedés, továbbállok. Kiérek egy nádfoltokkal, vadvirágokkal tarkított rétre. Elhelyezkedem és elkezdem a őzbak csalogatást. Az első strófa után, egy fej emelkedik ki a növényzetből... ezaz...

Fújom a sípot, de a bak visszafekszik. Itt valami nincs rendben, biztos vele van a sutája, azért nem jön. Közelebb cserkelek, és lám egy suta feje emelkedik ki a bak mellől...

Jól gondoltam. Hívom a sutát, de nem reagál a gidahangra. Semmivel nem bírom felállítani a bakot,de észreveszek egy foltot a rét végében. A hívásra egy másik bak érkezik.

Bejön 100 méteren belülre, de nem mer tövább jönni, szerintem érzi a másik bakot, elballag. A szép fények kezdenek eltűnni a rétről, úgyhogy gondoltam a figyelő suta ellenére közelebb megyek. A suta elugrik, a bak feláll, és néz.. én levágom magam a földre és az állvány mögé lapulva exponálok...

Még rám is kacsint mielőtt elindulna a sutája után...

Egy nádfolton átérve még a sípra visszanéz, aztán ugik is tovább...

Miután a párost elnyelte  a napraforgó előrébb nyomultam. Az előző egyedüli bak még kint volt, hívtam, de már nem jött. Egy harmadik bak ugrik ki a napraforgóból előttem, szétnéz és visszaugrik...Hmm.. ez még nem az igazi. Indulás vissza a fácánnevelőhöz...

Másnap hajnalban egy tavasszal ismert torz bakot akartam megnézni, de a defekt keresztbe húzta a számításom. Maradt a tegnap esti rét a másik oldaláról megközelítve. A hajnali pára beteríti a talajt, a fácánok a bála tetején szárítkoznak...

Közben a Nap emelkedik a horizonton...
Bála mögé húzódok majd elkezdek sípolni. Bak jelenik meg mögötte, de csak figyel, nem jönnek be a sípra..

Elmennek, haladok tovább. Egy kis bakot veszek észre, ahogy előttem sétál az úton, bogáncs mögé térdelek és hívom. Felkapja  a fejét, megfordul és jön... ezaz... végre...
Pár méter után megtorpan.. mi van már megint??!! Ekkor veszem észre, hogy egy fej csúszik be a keresőbe a kis bak és közöttem...
A fiatal perdül, az idősebb kiáll az útra, majd minden hívás ellenére elballag. Hihetetlen.

Tovább megyek, elérem a tegnapi rét szélét. Hívok, de nézelődő bakon kívül semmi nem reagál

Van élet a réten. A tegnapi bak hajtja  a sutáját, közben elkergeti a riválisokat, de a sípra semmi nem ugrik. Nem értem a dolgot.

Elnézek a szomszédos rétre. ott is kint áll egy magányos bak. Ráhívok, semmi eredmény.

Feladom. Hazafelé bandukolva a réten a páros még mindíg kint van.

Meg kell állapítanom, hogy még nagyon az elején van az üzekedés ezen a területen. Este egy másik területen kísérek vendéget. 2 helyen 2 bak ugrik be. Ott már javában megy a nász, de ott a fényképező pihen egyenlőre. folyt. köv.