SZARVASBŐGÉS

Igen! Csupa nagybetűvel. Vadászként is és fotózni szerető emberként is az év leginkább várt eseménye számomra. A nagyvadazás csúcsa. Idén azomban két szóval tudnám jellemezni az eddigi bőgést: köd, eredménytelenség. Egyszerűen nem jön össze az áhított fotó. Szeptember első két hetében a megfigyelés volt a fő feladat, mivel egy vendégem érkezésére készültem, aki a bőgésben szeretett volna egy szarvasbikát terítékre hozni. A megfigyelések alatt jóformán nem is láttam bikát! Langy meleg lengedezett minden este, reggel. Csendes volt az erdő, a tarvadak egyedül mászkáltak. Jóformán csak melléktermék fotók készültek, vagy még azok se. Aztán eljött a vadásztatás ideje. 3 kimenetelből csak egy kölyökbikát tudtam mutatni, úgyhogy egy területváltás után kénytelen voltam elvinni a vendéget máshova. Az új területen nagyon jó bőgés volt már (ezen a részen szoktam nyáron fotózni, de vadásztatás alatt lehetetlen bejutni). Néha 15-20 bika is bőgött körülöttünk, ahogy a vendég megjegyezte, mintha  a Jurassic Parkban sétálnánk. Sikeres is lett a második kimenetelen, egy szép, de ködös hajnalon. 5 bika bőgött, forgott előttünk a réten, amiből sikerült választani. Miután a vendég elégedetten távozott, még S. barátommal kimentünk egy esti-reggeli cserkelésre a társaságom területére. Reggel négy bikát néztünk meg, volt amit 30 méterre bebőgtem, de hiába a nyílt réten bőgött előttünk a fénytelenség, pára, köd miatt nem bírtam fotózni. Talán még teszek pár próbát idén, bár egy kicsit elfáradtam, "lebőgtem magam". :)
Jöjjön pár kép, ha már fotós blog:

És a melléktermékek: