Hajnalban próbálkoztunk először. Reggel 6 órakor találka, majd idulás a területre. Megálltunk egy csatorna partján, és hallgatózunk, még sötét van. A terület mezőgazdasági jellegű, kisebb erdőfoltokkal, nádcsíkokkal, gazfoltokkal tarkítva. Ezek a kedvelt barcogóhelyei a pöttyös bundájú bikáknak. A kísérő kitalálva a haditervet irányít az egyik erdőfolthoz minket. Letesszük az utót, több felől hallatszik a dámok jellegzetes nászhangja, amit a tehenek jelenlétében hallatnak. Elindulunk körbecserkelni egy kis nyárfást. Ebben is barcog egy bika, de ritkán szólal. Nem is látjuk meg, tovább haladunk. Nyiladék előttünk, jobb oldalán sűrű, bal oldalán tölgy ligeterdő. A ligetben barcog egy nagy bika, még nem látjuk, de a kísérőnk ismeri, túl nagy számunkra. Egyszercsak fiatal bika lép át előttünk, kissé lemaradok, a fél feje már takarásban. Ezután barcogás jobbról a sűrűből. Mindenki készenlétben. 20 méterre kidugja a bika a fejét. Kitölti a 400ast portréja! Állványon vagyok minden stimmel, de nem merek exponálni, hogy el ne ugorjon. Istenem milyen kép lenne, de elugrik... ilyen ez amikor az ember vadászat mellett próbál fotózni, úgy hogy a fotó az utolsó... ilyen "majdnem" fotók tömkelege készülhetett volna el a reggel folyamán, de érékelhető kép nélkül tértem haza, pedig a ligetben megnéztük a nagy bikát, mellete egy másik nagy is sétálgatott, valamint 3 kölyökbika, de itt meg a gaz volt túl magas, nem tudtam belőle fotózni. Ezután árokparton sétáltunk, nád és fűzfabokrok között. Még legalább 3 bikát láttunk, de semmi erdemény.
Este édesapám egyedül ment ki. Persze remek alkalmak nyíltak volna fotózni. Délután 4 és 5 között 3 nagy bikát néztek meg, volt amire 60 méterre rácsúsztak, a bika fekve barcogott a körülöttük fekvő teheneknek, természetesen rájuk sem bagóztak. :)
Másnap reggel megint együtt indultunk. A menetrend a szokásos. Cserkelve indult a kis karaván a barcogó bikák után. Elöl a hivatásos, utána édesapám a vadász, a sor végén pedig én, kezemben a háromlábú és a fényképező. Gazfolt és kaszáló határán barcogott egy bika hat tarvadnak, amit sikerült is belopni, és még a kibukkanó napkorong látványa előtt terítékre került a nemes vad.
Miután a jó fények előtt befejeződött a vadászat így megkértem a kísérőt, hogy menjünk már, nézzünk meg egy bikát, hogy én is tudjak fotózni valamit, ezzel előre lépve a fontossági sorrendben. Szerencsére belement a dologba, úgyhogy az első reggelen megnézett tölgyligetet vettem célba és indult is a cserkelés. Egy bika szépen barcogott, de nem az erdőben, hanem a mellette lévő sűrű szélén. Ahogy felé cserkeltem a szálasban, már láttam kölyökbikákat, tarvadakat szaladozni. Egy bika rám akart jönni, de nem láttam, így megmozdultam mielőtt kilépett volna a gazból! Grrr... az ideg ölt meg, ha még fél percet maradok a bika elém masírozik a ligetben a gyönyörű színekben játszó lehullott levelek alkotta szőnyegen... Tovább cserkelve elértem a liget szélét, a bika 100 méterre barcogott előttem, amikor pár tarvad egy fiatal bikával, kiszaladt a liget mögött lévő tarlóra. Itt készült el az egyetlen valamire való fotó. Miután elmentek, tovább csúsztam a bikára, de a sűrűben nem sikerült meglátnom. Volt egy kisebb nyiltabb rész, abban volt a teknője, de a tarlóról nem lehetett belátni, így gondoltam belépek. Amint bedugtam a fejem az erdőt övező sűrűn, a bika 20 méterről nézett rám, 3 tehén társaságában. Mintha rajtakaptam volna őket, olyan érzésem volt, zokon is vették, elugrottak. :( Ezzel véget is ért ez a hirtelen jött fotózási lehetőség...
Tapasztalatnak jó volt. A hangulata mesebeli a barcogó ködlovagok látványának. Fotózás szempontjából a helyzet hasonló a gímekéhez, barcogásban folyamatos vadászat van, hiszen ebből élnek, úgyhogy lehetetlen a területre kijutni... Ettől függetlenül reménykedem, hogy hátha sikerül még valamikor! :) Íme az egyetlen kép:
Exif adatok: iso640; f/5,6; 1/640s; 400mm; Af
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése